Ezt hozta...

...a december, a Mikulás és úgy általában az élet :)

Szóval az elmúlt három hét elég sűrűre sikeredett és még most következik a karácsony. Remélem, nem felejtek ki semmit sem.

Még 2 év

Mielőtt visszajöttünk volna Fidzsiről értesítést kaptam az immigrációs hivataltól, hogy elfogadták a vízum kérelmemet, vagyis további két évig tartózkodhatok hivatalosan az országban, de pörögjünk vissza az elejére, mert igen hosszú volt az út idáig.

Februárban, mikor kijöttem, szeptemberig szóló diákvízumom volt. Miután elkezdtem dolgozni, a főnököm többször is megemlítette, hogy szívesen megszponzorálna. Gyakorlatilag augusztus közepére hoztam meg döntést, hogy szeretnék még maradni (igazából, mivel minden megtakarításomat feléltem eddigre, így nagyon nem is volt más lehetőségem, bár sosem éreztem, hogy ez egy kényszerpálya lenne). Le kellett tennem egy IELTS nyelvvizsgát, amiből az 5-ös szint a kötelező. Négy részből áll: olvasás, fogalmazás, hallásutáni szövegértés és beszéd. Bár ezt a nyelvvizsgát otthon, ha jól tudom, akkor nem fogadják el, mert csak az angol nagykövetségen lehet belőle vizsgázni, viszont pont ezért, az összes angol nyelvű országban ezt ismerik csak el. Ezután következett egy orvosi vizsgálat, majd a formanyomtatványok kitöltése és elküldése az ügynöknek. Szeptember 5-én került feltöltésre a kérelmem és elvileg 4-6 hét lett volna az elbírálási határidő.

Végül is ezt tartották, mert három hét alatt megvolt a döntés a visszaigazolástól számítva. Sajnos a visszaigazolás és a feltöltés között közben eltelt nyolc hét. Itt, ugyanis ha egy bíráló visszaigazol egy ügyet, akkor azzal csak ő foglalkozik, és ha ő közben elmegy szabadságra, akkor nem veszi át más. 

Mivel közben lejárt a diák vízumom és még nem kaptam meg az újat, ezért egy úgy nevezett áthidaló vízumra kerültem. Ez tulajdonságaiban ugyanaz, mint a lejáró vízum.

Miért jobb ez a szponzorvízum, mint a diák? Mert így végre korlátozás nélkül dolgozhatok, nem kell iskolába járnom, valamint az egészségügyi biztosításomat a cég fizeti.

A következő két évben még valószínűleg még itt leszek, de nem jelenteném ki teljesen biztosan. Fidzsi és a világ többi része nagyon vonzó lett ;)

Változások

Mostanában kezdem érezni, hogy eddig kényeztetett a sorsom. Nehéz megfogalmazni. A stabil munkahely ellenére rengeteg változás és bizonytalanság van az életemben.

Akiket eddig megismertem, azok közül többnek lejár vagy már le is járt a vízuma, ezért tovább állt vagy éppen ezen morfondírozik.

A házban, ahol lakunk és hamarosan megüresednek helyek, és ha nem találunk bérlőket, akkor nekünk is el kell gondolkodni a tovább lépésen. Bár ez nem tűnik most olyan vészesnek, mert egy hete elkezdődött valami kakadu párzási időszak és gyakorlatilag reggel nyolctól este hétig folyamatosan zajonganak :)

Van, azért jó dolog is. December elején megérkezett a Gazella, hogy négy hetet eltöltsön velünk. Nagyon jó, hogy itt van. Kicsit bepörgi a házat. Ráadásul mindent meg akarunk nekik mutatni, ezért nincs fáradtság és kifogás meló után menni kell vele!

Múlt hét végén leugrottunk Jervis-bay-be, ahol egy turista parkban szálltunk meg. Olyan volt, mint ha egy állatkertben laktunk volna. Mindenhol kenguruk - a zsebitől a kifejlett két méteresig -, kakaduk, kacsák, pelikánok és egyéb halászmadarak. Képek!

Most hétvégén elmentünk egy egynapos túrára a Fingal bay, Anna bay, Hunter valley, Newcastle útvonalon. Természetesen a felhős idő ellenére mind a hárman leégtünk, mert délben elaludtunk a parton. Az okosak, mint én, természetesen mind a két oldalon :D Képek!

Lassan el is kezdem ledobni!

Bár nagyon jól szórakozunk, sajnos pár nap múlva haza kell utaznia, ami miatt kicsit szomorkás vagyok :(

Az első Karácsony

Ez az első Karácsonyom külföldön. Kicsit fura is, hogy rövidnadrágban és pólóban rohangálunk és, hogy azon tanakodunk vajon kimenjünk-e a partra napozni és úszni egy kicsit :)

Majd meglátjuk! Ma minden estre megünnepeljük Ádám névnapját, Alberto főz, mi karácsonyi filmeket nézünk és közben sörözgetünk.

Remélem mindenkinek hasonlóan jól fog telni!

Kellemes karácsonyi ünnepeket mindenkinek!

Az elmúlt két hónap...

Tudom, tudom. Elmaradtam, bár a facebook-nak hála azért lehetett követni merre vezetett az utam, de most legyen szó azokról, amiket a képek nem tudtak megmutatni :)

Költözés

Elköltöztünk. Miért? Mert, nagyon kellett! Mielőtt nagyon belevágnék abba hogyan és miként sikerült új lakhelyre találnunk, egy köszönettel tartozom Csabának és Editnek, hogy a kezdeti időket a házukban tölthettük. KÖSZI! :)

Engem ez az egész a kollégiumi éveimre emlékeztet, csak most sokkal többen nem beszélnek magyarul! Eleinte az ott lakó 12 emberből 10-11 európai volt, de ahogy vége lett a szezonnak az emberek elkezdtek haza vagy másik lakásba költözni. A helyüket, pedig egy csapat filippin vette át. Itt kezdődtek a komolyabb gondok. Sajnos, a higéniáról és az együttélés udvariassági szabályairól ők vajmi keveset tudtak és alkalmaztak. Nálam az verte ki a biztositékot, mikor nagy dolgomra indultam volna a WC-be és az ülőke körbe volt hugyozva! Kicsit kiakadtam, majd egy igen otromba levélben magyaráztam el a WC helyes használatát! Láss csodát megtanulták, hogyan kell a pöcörővel célozni :D
Hosszú keresgélés után végre rátaláltunk a tökéletes házra. Felújitott konyha és fürdőszoba, három háló, valamint egy ebédlő és egy nappali. Van egy kis előkertünk, meg egy betonozott hátsóudvar. A korábbi házban rengeteg hangya meg csótány volt itt a házban nincsenek állatok, de kinn könnyű belebotlani pókba, csótányba és kicsi gyikokba.
A ház teljesen bútorozatlan volt. Hála Timinek és Gumtree-nek ezen gyorsan sikerült változtatnunk. Mostanra van három használt, de jó állapotú, bőr kanapénk, egy asztalunk három székkel, egy gázos BBQ sütőnk, pár szekrényünk. A mosógép és a hűtő szintén használt, de ezekért fizetnünk kellett egy keveset.

Miért ráérősek az ausztrálok?

A múlt héten elég meleg volt a szombat, meg különben is az óceán partra indultam, ezért papucsba vágtam neki az útnak. Mielőtt a lényegre térnék el kell mondanom, hogy itt télen az emberek nagy kabátot hordanak, hosszú nadrágot és strand papucsot mezitláb. Alig bolondok :)
Elindultam a vonathoz, de egy kicsit késésben voltam, ezért neki álltam sietni, illetve csak akartam volna, ugyanis papucsban csak ráérősen lehet közlekedni :D

(Edzés) vál(t)ás

Érdekes dolog ez a távolság. Távol az otthontól, az ismerősöktől, a megszokott környezettől, mikor az ember csak magára számithat könnyebben átértékeli, hogy mi a fontos az életében és mi-ki nem. Most már több mint hét hónapja vagyok távol és csak mostanában kezdek érezni némi vágyódást pár, otthoni dolog után.
Az (át)értékelést mindenki elvégzi és azt kell mondanom, hogy egy több éves kapcsolat, itt, pillanatok alatt semmivé tud lenni.
Nem sokkal az ideérkezésünk után ismerkedtünk meg egy magyar párral, akik az elmúlt hónapban beadták a válási papirokat. Igy közelről kettejük között, velük együtt megélve, a válásuk okozta sokkoló érzelmeket újra felszinre került bennem is rakás olyan érzés (csalódottság, tehetetlenség, magyarázat nélküli üresség), amikről azt hittem, hogy már rég feldolgoztam és tovább léptem rajtuk. Sajnos nem igy van. Volt pár napom, mikor eléggé magam alatt voltam és csak járt az agyam (az egyik ilyen nap végéről szól a "Csak egy mosoly").
Kellemes hozadéka volt a rágódásnak, hogy a újra elkezdtem edzeni. A közeli parkban, ahol a gyerekeknek foci és krikett edzéseket tartanak, ki van épitve egy pálya, ahol futhatsz és egy-egy állomásnál megállva végezhetsz különböző gyakorlatokat. Minden rosszban van valami jó is :D

Bodyboard

A másik dolog, amiért fontos edzenem, mert elkezdtem bodyboardozni. Az olyan mint a szörf csak hasalni kell a deszkán. Hihetetlen milyen állóképesség kell még ahhoz is, hogy egy helyben maradj és ne sodorjon el egy áramlat.

Egy jó tanács nagy hullámokhoz: vagy alatt legyél, vagy felette, mert a kettő között a viz az úr!

A héten, pontosabban holnap elugrunk Melbournbe (~850km) a hétvégére egy kicsit várost nézni és sokat boardozni :)

Csak egy mosoly

Mint emlittem eléggé rossz volt a hangulatom az egyik nap, mikor haza felé tartottam munkából. Beugrottam a közeli pékségbe, hogy vacsira vegyek pár zsömlét. Mikor elmondtam az eladó lánynak, hogy mit szeretnék ő kedvesen közben megkérdezte, honnan valósi vagyok. Miután elmondtam, hogy magyar vagyok, ő mosolyogva rávágta, hogy a szülei Lengyelországból vándoroltak ki, de ő már itt született. Megköszöntem a zsömlét, szép napot kivántam neki és elindultam haza. Igazából, semmi különös nem történt csak mosolygott, ami elég volt ahhoz, hogy kizökkentsen az agóniámból.

Holnap MELBOURNE Baby!!! :D

A jelszó: nyitottság!

Hétfő

Múlt héten irtam arról, hogy sokkal nyitottabban kell hozzáállnom Sydneyhez. Ezért a héten jó párszor emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy mi a jelszó!

Ez először akkor történt meg, mikor kedden bementem az első angol órámra, ahol akkor még nem voltunk ugyan sokan, de én voltam az egyetlen európai. Rajtam kivül volt két mongol srác, két indonéz lány és egy srác, valamint egy-egy koreai lány és srác. A többségük egy vagy két éve itt van már különböző vizumokon, ebből és valószinűleg az európai mi voltomból fakadóan igen érdeklődőek voltak.

A suli jó, bár pont belecsöppentem egy teszt irásba, ami egy kicsit lemeritett.

Kilátás a suliból.

Kedd

Gyakorlatilag semmi érdekes nem történt. Délután a suliba folytatódott a teszt a szóbeli résszel, amire meglepő módon nagyon jó pontot kaptam, illetve kiegészült a csoportunk egy újabb koreai lánnyal, aki mint kiderült a Hiltonban séf.

Egy érdekes dolog azért történt. Visszajeleztek az egyik önéletrajzommal kapcsolatban. Csütörtökön irány az interjú.

Szerda

Végre sikerült elintézni, hogy Timivel egy házba kerüljünk. Szombaton költözök. Egy kicsit sajnálom, mert kezdtem magam egyre otthonosabban érezni Marrickville-ben. Már volt kedvenc kocsmám és pékségem, illetve a környéket is kezdtem egyre jobban megismerni, nem is beszélve a lakótársaimról.

Csütörtök

Eljött a nagy nap. Délután egyre kell mennem az intejúra, illetve kellett volna mennem, de felhivtak reggel nyolckor, hogy változott a program és 10:00 kellene ott lennem, valamint Yennora helyett Auburnbe menjek.

Ez jól telibe vágta a napomat! Gyors öltözködés, papirok összerakása, vonat keresése. Telefon, kulcs, pénztárca, bérlet megvan. Indulás. Már majdnem ott voltam, mikor felhivtak, hogy még is Yennorába menjek. Micsoda szerencse, hogy egy vasútvonalon vannak :D

Az interjún azt kérték, hogy mindenben az igazat mondjam, mert ők is ezt teszik (az a helyzet, hogy az én szakmámban kb. két perc alatt ki lehet deriteni, hogy az embernek mennyi a valós tudása, ezért felesleges bármit is kamuzni). Hárman kérdeztek folyamatosan, ebből ketten elég erős indiai akcentussal. Szóval nagyon kellett figyelnem, hogy mindent megértsek. Végül megegyeztünk, hogy még egyszer elmegyek hozzájuk, ahol szakmailag fognak tesztelni, de úgy láttam szinte biztosan fel fognak venni.

A bér 

Itt a minimum kereset 15$/óra. Nekem e fölötti bért ajánlottak, de nem sokkal, viszont minden szempontból be leszek jelentve. Az összeg miatt eléggé el voltam kenődve, mert többre számitottam a szakmai tapasztalatom miatt, ezért egy csomó emberrel beszéltem mit is jelent valójában. Vélemények, tanácsok:

- nem tudok róla, hogy kapott volna bárki ilyen jó ajánlatot elsőre az ismerőseim közül,

- az, hogy foglalkoztatnak minden ausztrál munkatapasztalat nélkül és ezt nem minimál béren teszik, az azt jelenti, hogy jó munkaerőnek tartanak. Élj vele!

- to earn money is better than not.

Szépen lassan engedett a csalódottságom. Főleg azután, hogy kiszámoltam az itt létem költségeit és rájöttem, hogy napi négy órás munkából, ha jól gazdálkodom, akkor 3-400$-t tudok félretenni. Összevetésképpen 1.100$-ból hazamegyek és visszajövök. 

Talán ez a legfontosabb különbség, ha összevetem Magyarországot és Ausztráliát. Van életem.

Végre rendes anyagot is vettünk a suliban és csatlakozott rengeteg új ember. Azért jó ez a szint már, mert az emberek tudnak angolul kommunikálni, amiből nagyon jó dolgok szoktak kisülni. Például az indonéziaik elmondták, hogy Balira, hogyan lehet olcsón eljutni, illetve melyik szigeteket érdemes még meglátogatni. Szerintem menni fogok :)

Anával (a séf) is sokat beszélgettem. Hihetetlen mennyire céltudatos. Igazán motiváló volt hallgatni, ahogy elmesélte hogyan jutott el Sydneybe, ezért tanult és tanul most is, mert ahogy mondta: - Mindig is a Hiltonban akartam dolgozni, ahol jó, de nagyon kemény!

Megettem az első koreai sütimet, amit majdnem visszautasitottam, de aztán jött a jelszó! A fenébe is finom volt és majdnem elpasszoltam.

Religion or Relationship

Ez egy külön történet.

Azért irtam ezt a cimet, mert angolul jobban kifejezi azt az érzést, amit egy srác osztott meg velem a vonaton. Mikor jöttem befelé a Citybe az interjú után a vonaton leültem egy jól szituáltnak tűnő srác mellé. Elkezdtünk beszélgetni az időjárásról, illetve ki-mit csinál, majd feltettem a kérdést szereti-e a munkáját. Ezután a srác elmesélte az életét, ami ott kezdett érdekes lenni, mikor azt mondta: - I was a drog dealer.

Itt kezdtett megszólalni a kis harang a fejembe, hogy - Te hülye miért nem hallgattál inkább zenét!, majd jött a jelszó! Szóval meghallgattam.

Elmondta, hogyan talált Jézusra és bár jár templomba, nem tartozik egyik felekezethez sem (Religion), mert igazából kapcsolatban van vele (Relationship) és érzi minden nap. Érdekes volt hallgatni és hogy egy másik oldalról is szemléljem a helyzetet legalább gyakoroltam az angolt :)

Péntek

Betűzőverseny a suliban  :) 

Többet nevettünk, mint amit betűzéssel töltöttünk, ugyanakkor jobban összehozta a csoportot. Érdekes, hogy az angol tanulás mellett sok mindent elkövetnek, azért hogy közösségé formálják az osztályokat.

Szombat

Beköltöztem, aminek örömére főztünk egy isteni pörköltöt tejföllel. Utána Timi ment tanulni, mert meg kellett csinálni egy beadandót én pedig némi bor elfogyasztása után neki vágtam az éjszakának. A Chinese Laundryba mentem, ahol Rudimental lépett fel. Hihetetlen volt, amikor az ott levő 200-250 ember egyszerre énekelte 'I'm not giving in'. Szinte felrobbant a hely!

Szép hetet mindenkinek :D