Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pörkölt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pörkölt. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 7., vasárnap

A büszkeség pillanata

Mielőtt belevágnék, miért is voltam büszke arra, hogy magyar vagyok, megosztok veletek pár érdekességet. Ha úgy nézzük mindegyik banális dolog, bár más-más módon.

A japánok is irnak hülyeséget


Még Londonban vettem egy Superdry kabátot, amit azóta is nagyon kedvelek, főleg a hideg, esős estéken, ezért mikor kiértünk úgy gondoltam maradok ennél a márkánál.
Első körben vettem egy pulcsit és két pólót, amiken japán irásjelek vannak. Ugye milyen menő :D 
Az egyik ilyen pólót viseltem a suliban, mire a japán osztálytársam örömmel vette tudomásul, hogy japánul van irva a pólómra. Persze az volt az első kérdésem, hogy mit jelent, mire ő elkezdte kibogozni, majd szomorúan azt mondta, hogy ez elég zagyva irás és nem igazán érti mit akar jelenteni! :O
A tanulság mielőtt japán, kinai vagy koreai irást tetováltatnátok magatokra érdemes megmutatni valakinek, nehogy a "Bátorság" helyett "Rizs" kerüljön rátok :D

Songoku


Középiskolás éveim egyik meghatározó sorozata volt a Songoku anime. Máig emlékszem, ahogy a főhős mindig azt kiabálta Kámahámehá és egy hatalmas energiagömb lövellt ki a kezeiből.
Mikor feljött a rajzfilm téma az órán kiderült, hogy vannak még egy páran, természetesen más országokból, akik ismerik ezt a sorozatot, sőt az egyik koreai srác a mai napig nagy rajongója :)
Szóval felvetődött, hogy a kámehámehá volt a főszereplő kedvenc mondása, mire a japán lány rám nézett és közölte, hogy ez energialabdát jelent japánul.
Egy világ omlott össze bennem, mert mindig valami misztikus dolgot gondoltam hozzá, mint jelentést, de jó oldala legalább tudok egy szót japánul :D



Globális kultúra


Én kis naiv azt gondoltam, hogy Bob Marley neve mindenki számára ismert. Mint kiderült se a koreaiaknak, se a japánoknak nincs fogalmuk arról ki lehet ez a fickó és mi az a reggae zene :D

A történelmet a győztesek irják!


Középiskolás koromban hallotam először ezt a mondatot. A jelentésével tisztában voltam, de az igazság tartalmával sokkal kevésbé.

Liamnak (velünk lakó ir srác) meséltem Bob Marley esetét a koreaiakkal, mire rávágta, hogy neki sokkal durvább története van. Még a nyár végén ismert meg két kinai lányt, és ahogy lenni szokott elindult a beszélgetés, hogy ki-mit tud a másik kultúrájáról, történelméről. Valahogy kilyukadtak a második világháborúnál. Liam meglepve hallgatta, hogy a lányok annyit tudtak erről a témáról, hogy Kina részt vett a háborúban és győztes oldalon volt. Mikor rákérdezett, hogy tudják-e kik voltak a nácik, milyen népirtások voltak Európában a lányok csak meredten néztek rá, hogy miről beszél. :(

Mindig is szubjektiv tárgynak tartottam a történelem oktatást, de ez azért nagyon durva!

Hed Kandi party és a sufni


A közel múltban elég nagyot csalódtam. Otthon mindenki meg van veszve egy Hed Kandi partyért (ahogy én is). Mikor láttam, hogy lesz itt is, akkor eldöntöttem elmegyek, ráadásul Sydney egyik legfelkapottabb klubja szolgál majd  helyszinül.
A zene jó, a dupla (4cl) whiskey-gyömbér olcsó (10$), a hely kicsi volt. De most komolyan, a tánctéren jó érzéssel kb. 80-100 ember férhet el, az egész klubban hozzávetőleg 300!
Végülis 3-ból 2 nem rossz arány, de hát ennél a helynél még a Bakar is nagyobb.

A cipők és a csoda


Kiérkezésem óta vennem kellett már pár dolgot, de a cipők viszik eddig a primet. A első egy Superdry cipő volt. A boltban az eladó srác megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mikor elmondtam neki, hogy Magyarországról, akkor felnézett és következő kérdést tette fel: - Ott, az emberek szeretnek nehéz dolgokat dobálni?
Biztosan láthatta az arcomra kiülő értetlenséget, mert igy folytatta: - Az olimpiákon, az ilyen dobálós számokban mindig magyarok nyernek. :D


Ezeket a cipőket vettem eddig: Superdry 120$, Nike 80$, Adidas 30$. Jól látható a lineáris összefüggés a cipők árai és a Sydney-ben eltöltött idő között vagyis a következő cipőt már 15$ körül kell megvennem :D

Két hete egy nagy adag csirkepörköltet főztem. Mikor már majdnem kész voltam, akkor megkóstoltam és valami fura édeskés izt éreztem. Elkezdetem végig venni magamba, hogy milyen fűszereket használtam, de nem volt köztük édes. Igy a pulton levő fűszereket néztem végig és igen, megtaláltam a kakukktojást. 
Kérdés: Mi az barna por és nem kömény?
Válasz: Fahéj. :)
Szerencsére nem lett ehetetlen, bár meglehetősen furcsa volt. Csak elszántaknak ajánlott.
Tanulság: meg kell tanulnom a fűszerek neveit is.



Birságok


A minap néztünk a tv-ben egy sorozatot az ausztrál rendőrökről. Az egyik részben egy ázsiai nőt mutattak, akinek a kocsijából kifogyott a benzin és ezért az autópálya leállósávjában rostokolt, mikor a rendőr megérkezett. Megkérdezte mi a gond, mire a nő, mivel alig beszélt angolul, tőszavakban elmondta, hogy mi történt és hogy már hivott segitséget. A rendőr visszasétált a kocsijához, majd a kamerába elemezte a helyzetet és kiállitott a nőnek egy 3000$-os büntetést hanyag (careless) vezetésért!

Tanulság: itt sokkal durvábbak a birságok mint otthon.

A büszkeség pillanata


Múlt héten a tulajdonos meghivott mindenkit egy vacsorára, mert a közel múltban két kollégám is megnősült és igy szerette volna köszönteni őket. Az est végére négyen maradtunk. Egy ausztrál kollégám, a közvetlen főnököm, aki Macedóniából vándorolt ki és a felesége.
Beszélgetés közben feljött, hogy a főnököm korábban kutyatenyésztéssel foglalkozott és emiatt párszor megfordultak Pesten is.
Ott ültem és hallgattam a történeteit Pestről, a magyar barátairól, az ismeretlenekről, akik segitettek nekik, mikor eltévedtek a városban. Soha senkit nem hallottam ezelőtt ilyen jó érzéssel beszélni Magyarországról és a magyarokról! Életemben először hitetlenül büszke voltam arra, hogy magyar vagyok! :D


Remélem mindenki élvezi a nyarat, ha kicsit sok lenne belőle küldjetek erre is, mert már nagyon elegem van a télből :)

2013. március 11., hétfő

A jelszó: nyitottság!

Hétfő

Múlt héten irtam arról, hogy sokkal nyitottabban kell hozzáállnom Sydneyhez. Ezért a héten jó párszor emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy mi a jelszó!

Ez először akkor történt meg, mikor kedden bementem az első angol órámra, ahol akkor még nem voltunk ugyan sokan, de én voltam az egyetlen európai. Rajtam kivül volt két mongol srác, két indonéz lány és egy srác, valamint egy-egy koreai lány és srác. A többségük egy vagy két éve itt van már különböző vizumokon, ebből és valószinűleg az európai mi voltomból fakadóan igen érdeklődőek voltak.
A suli jó, bár pont belecsöppentem egy teszt irásba, ami egy kicsit lemeritett.

Kilátás a suliból.


Kedd

Gyakorlatilag semmi érdekes nem történt. Délután a suliba folytatódott a teszt a szóbeli résszel, amire meglepő módon nagyon jó pontot kaptam, illetve kiegészült a csoportunk egy újabb koreai lánnyal, aki mint kiderült a Hiltonban séf.
Egy érdekes dolog azért történt. Visszajeleztek az egyik önéletrajzommal kapcsolatban. Csütörtökön irány az interjú.

Szerda

Végre sikerült elintézni, hogy Timivel egy házba kerüljünk. Szombaton költözök. Egy kicsit sajnálom, mert kezdtem magam egyre otthonosabban érezni Marrickville-ben. Már volt kedvenc kocsmám és pékségem, illetve a környéket is kezdtem egyre jobban megismerni, nem is beszélve a lakótársaimról.

Csütörtök

Eljött a nagy nap. Délután egyre kell mennem az intejúra, illetve kellett volna mennem, de felhivtak reggel nyolckor, hogy változott a program és 10:00 kellene ott lennem, valamint Yennora helyett Auburnbe menjek.
Ez jól telibe vágta a napomat! Gyors öltözködés, papirok összerakása, vonat keresése. Telefon, kulcs, pénztárca, bérlet megvan. Indulás. Már majdnem ott voltam, mikor felhivtak, hogy még is Yennorába menjek. Micsoda szerencse, hogy egy vasútvonalon vannak :D
Az interjún azt kérték, hogy mindenben az igazat mondjam, mert ők is ezt teszik (az a helyzet, hogy az én szakmámban kb. két perc alatt ki lehet deriteni, hogy az embernek mennyi a valós tudása, ezért felesleges bármit is kamuzni). Hárman kérdeztek folyamatosan, ebből ketten elég erős indiai akcentussal. Szóval nagyon kellett figyelnem, hogy mindent megértsek. Végül megegyeztünk, hogy még egyszer elmegyek hozzájuk, ahol szakmailag fognak tesztelni, de úgy láttam szinte biztosan fel fognak venni.

A bér 

Itt a minimum kereset 15$/óra. Nekem e fölötti bért ajánlottak, de nem sokkal, viszont minden szempontból be leszek jelentve. Az összeg miatt eléggé el voltam kenődve, mert többre számitottam a szakmai tapasztalatom miatt, ezért egy csomó emberrel beszéltem mit is jelent valójában. Vélemények, tanácsok:
- nem tudok róla, hogy kapott volna bárki ilyen jó ajánlatot elsőre az ismerőseim közül,
- az, hogy foglalkoztatnak minden ausztrál munkatapasztalat nélkül és ezt nem minimál béren teszik, az azt jelenti, hogy jó munkaerőnek tartanak. Élj vele!
- to earn money is better than not.

Szépen lassan engedett a csalódottságom. Főleg azután, hogy kiszámoltam az itt létem költségeit és rájöttem, hogy napi négy órás munkából, ha jól gazdálkodom, akkor 3-400$-t tudok félretenni. Összevetésképpen 1.100$-ból hazamegyek és visszajövök. 

Talán ez a legfontosabb különbség, ha összevetem Magyarországot és Ausztráliát. Van életem.

Végre rendes anyagot is vettünk a suliban és csatlakozott rengeteg új ember. Azért jó ez a szint már, mert az emberek tudnak angolul kommunikálni, amiből nagyon jó dolgok szoktak kisülni. Például az indonéziaik elmondták, hogy Balira, hogyan lehet olcsón eljutni, illetve melyik szigeteket érdemes még meglátogatni. Szerintem menni fogok :)
Anával (a séf) is sokat beszélgettem. Hihetetlen mennyire céltudatos. Igazán motiváló volt hallgatni, ahogy elmesélte hogyan jutott el Sydneybe, ezért tanult és tanul most is, mert ahogy mondta: - Mindig is a Hiltonban akartam dolgozni, ahol jó, de nagyon kemény!

Megettem az első koreai sütimet, amit majdnem visszautasitottam, de aztán jött a jelszó! A fenébe is finom volt és majdnem elpasszoltam.

Religion or Relationship

Ez egy külön történet.
Azért irtam ezt a cimet, mert angolul jobban kifejezi azt az érzést, amit egy srác osztott meg velem a vonaton. Mikor jöttem befelé a Citybe az interjú után a vonaton leültem egy jól szituáltnak tűnő srác mellé. Elkezdtünk beszélgetni az időjárásról, illetve ki-mit csinál, majd feltettem a kérdést szereti-e a munkáját. Ezután a srác elmesélte az életét, ami ott kezdett érdekes lenni, mikor azt mondta: - I was a drog dealer.
Itt kezdtett megszólalni a kis harang a fejembe, hogy - Te hülye miért nem hallgattál inkább zenét!, majd jött a jelszó! Szóval meghallgattam.
Elmondta, hogyan talált Jézusra és bár jár templomba, nem tartozik egyik felekezethez sem (Religion), mert igazából kapcsolatban van vele (Relationship) és érzi minden nap. Érdekes volt hallgatni és hogy egy másik oldalról is szemléljem a helyzetet legalább gyakoroltam az angolt :)

Péntek

Betűzőverseny a suliban  :) 
Többet nevettünk, mint amit betűzéssel töltöttünk, ugyanakkor jobban összehozta a csoportot. Érdekes, hogy az angol tanulás mellett sok mindent elkövetnek, azért hogy közösségé formálják az osztályokat.

Szombat

Beköltöztem, aminek örömére főztünk egy isteni pörköltöt tejföllel. Utána Timi ment tanulni, mert meg kellett csinálni egy beadandót én pedig némi bor elfogyasztása után neki vágtam az éjszakának. A Chinese Laundryba mentem, ahol Rudimental lépett fel. Hihetetlen volt, amikor az ott levő 200-250 ember egyszerre énekelte 'I'm not giving in'. Szinte felrobbant a hely!


Szép hetet mindenkinek :D