Az utolsó
Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Tea és reggeli. Egy utolsó bevásárlás az estére, meg némi kaja elsejére, majd várakozás. Olyan délután három körül elkezdtünk készülődni. Ez annyit jelentett, hogy felbontottunk az első sört, amit aztán fejenként négy követett, megy egy kis whisky. Én, férfiasan bevallva, olyan fél hat környékére teljesen befáradtam, aminek egy kis szunyókálás lett a vége. Szerencsére, Ádám felkeltett. Gyorsan megittam egy Red Bullt és már majdnem fitt is voltam! Fürdés, öltözés, ellátmány (1-1 üveg whisky kóla és gyömbér) bekeverése.
Gyakorlatilag semmi tervünk nem volt estére, csak hogy lejussunk a partra és ott összefussunk pár baráttal. Már majdnem a találkapontnál voltunk, mikor tesóm telefonált, hogy sikerült pár nagyon akciós jegyet szereznie a Hard Rockba. Taxiba be, találkapontra el, barátok taxiba be, fordulás vissza a városba!
Olyan tíz óra körül értünk a Darling Harbourhoz, ahol már rengeteg ember volt, mert kilenckor lement az első, úgynevezett családi tűzijáték. Tízkor kezdtek beengedni minket a helyre. A belépőjegyhez szerencsére járt két ingyen ital is, a pincérek pedig folyamatosan kínáltak pizza kockákat és nachost.
Eljött végre az éjfél! Fergeteges látvány volt és minden nagyobb durranást hatalmas ováció követett :) Utána folytattuk a táncot és végül zárásig maradtunk, ami hajnal kettőt volt.
Innen tovább álltunk a Harbour másik felébe. Ott van egy hely, ahol nem nézik mennyire vagy ittas csak örülnek, hogy náluk költöd a pénzed. Többször voltunk már ott, de ezen az estén szenzációs volt a buli. Ráadásul a dj olyan jó számokat rakott be, hogy alig bírtunk elindulni Bronte-ra.
Az első
Nagy nehezen lemondtunk a buliról és elindultunk a partra. Hivatalosan 5:47-kor kelt a nap, mi 5:30 körül értünk le egy taxi segítségével. Többen várakoztak már, hogy elkaphassak az első sugarakat. Még egy hippi kommuna is kitelepült :)
Körbejártuk a helyet, hogy honnan lehet majd a legjobban látni, közben beszélgettünk. Én azon gondolkoztam, mit kellene kívánnom, de abban a pillanatban, nem jutott semmi eszembe, amitől boldogabb és elégedettebb lettem volna. That’s life :D
Már látszódott a nap körvonala és azon sajnálkoztam, hogy a felhők miatt végül nem fogom látni az elejétől a
napkeltét, mikor hirtelen ott volt a horizonton! Pontosan 5:47-kor! Kisütötte a szememet, de nem bírtam máshová nézni, annyira megbűvölt. Öt perc múlva már teljes valójában ragyogott a NAP, mi pedig fürdőztünk a fényében és a melegében. Percekig álltam mozdulatlanul.
Összeszedtük magunkat és elkezdtünk átsétélni Bondira, de útközben én csak az egyre kelő Napot néztem.
Reggeli idő volt, ezért betértünk az első, már nyitva levő kávézóba. A pirítós csapni való volt, de nem számított. Még beszélgettünk egy kicsit az estéről, hogy mennyire hihetetlen és spontán volt az egész, majd kerestünk egy buszt és elindultunk haza.
Reggel kilenc volt mire az ágyamhoz jutottam. Nem bírtam aludni, pedig már több mint 25 órája voltam ébren. Még most napokkal később is eleven él bennem minden pillanat, annyira feltöltődtem!
A vége
Eltelt egy év, amiből tíz hónapot itt töltöttem és igyekeztem minél többet felfedezni Sydneyből. Ezzel poszttal búcsúzom ettől a blogtól.
Nem kell megijedni nem végleg. Hamarosan egy újat indítok, de ott inkább az itteni életemről és Sydney titkairól lesz szó, hiszen most már nem turistaként tekintek erre a városra, hanem inkább egy helyre, ahol jó egy ideig élni szeretnék.
