A héten többször is szóba került Magyarország és a magyar nyelv. Először akkor, mikor a koreai osztálytársaim megkérdezték hány betű van a mi abc-énkben, ugyanis övékben huszonnégy betű van. Ettől egy kicsit zavarba jöttem és rávágtam egy felsejlő emlék hatására, hogy harminckilenc. Sajnos, mint később kiderült tévedtem (magyar ábécé). Ezen teljesen elképedtek, de elkezdtek kérdezgetni hogyan mondjuk a következőket:
- hogy vagy?
- köszönöm,
- koreai vagyok / koreából jöttem.
A kedvencem, mikor az egyik lány két nappal később odajött és vagy két percig meredten bámultam rá, hogy vajon mit akar az jelenteni, amit hatalmas mosoly kiséretében mond. Valahogy igy hangzott: Odzi vadzi. Ötletek? A helyes megoldás: Hogy vagy.
Én sem akartam lemaradni, mert hát végülis egy angol nyelviskolába járok, akkor miért ne tanulhatnék koreaiul? :D
Ha valaki szembe kerül egy koreaival és szeretné lenyűgözni feltétlenül ne ezekkel a mondatokkal nyisson!
- Hogy vagy? / Jal ji neani [dzal dzsi nyeni]
- Jól vagyok. / Nan Gaen chan A [Nan gen chan á]
- Magyarországról jöttem. / Na neun Hungary e seo wat seo yo [Na nn hungari e szoh vat szoh jó]
Nari (Korea), Ssü (Korea), Maria (Kolumbia)
Mit tud rólunk egy külföldi?
Eleinte, mikor kérdezgették tőlem a többiek, hogy Európában ez az ország hol van, amaz hol van, eléggé büszke voltam arra, hogy otthon mennyivel többet okitanak a világról. Aztán jött a felismerés, hogy én meg szinte alig tudok valamit a világ ezen részéről. Végül túl léptem ezen, viszont volt egy kérdés, amit mindig feltettek és nem értettem, hogy miért.
Ti milyen nyelven beszéltek? Számomra annyira egyértelmű, hogy Európában mindenki a saját nyelvén beszél. Ebből kiindulva evidensnek gondoltam, hogy itt is mindenki a saját nyelvén beszél, de csak a napokban jutott eszembe egy beszélgetés közben, hogy ezek az országok gyarmatok voltak, ezért itt nem csak egy hivatalos nyelvet beszélnek, hanem az egykori hóditókét is:
- Indonézia: indonéz, angol, holland
- India: hindi, angol
- Fülöp-szigetek: filippinó, angol, francia
- Pápau Új-Guinea: angol, tok pisin, hiri motu
- Új-Zéland: angol, maori
A héten belebotlottam egy érdekes linkbe, ami összegez pár tényt Magyarországról, illetve a magyarokról. Bár igen tényszerű, ugyanakkor van benne némi értetlenség is, ami azért jól példázza, mennyire keveset tud rólunk a világ az eredményeink ellenére. Ettől a felismeréstől kezdve minden egyes alkalommal, mikor beszélnem kellett arról honnan jöttem, büszkeség és jó érzés töltött el, hogy esélyem van egy olyan kép kialakitására, amit talán nem tud elrontani egyetlen egy rosszindulatú, csak a pénzt harácsoló politikus sem!
Harmony day
Ezen a napon az iskolába járó nemzetek igyekeztek kicsit bemutatni az országukat. Volt aki tánccal, volt aki népviselettel és volt aki egy hagyományos étellel. Tőlünk a lányok gulyást főztek és palacsintát sütöttek. Én igyekeztem a többi kultúrával ismerkedni. Aki ismer az tudja, hogy milyen válogatós vagyok az ételek kapcsán :)
De ha már ott voltak, hát megkóstoltam. Nem finomsági sorrendben:
- sült kolbász (BBQ)-amerikai,
- rizs süti (rice cake)-koreai: rizslisztből készitenek egy nyúlós ragadós tésztát, amire mindenféle zöldséget, babot és kukoricát tesznek. Kézzel kell enni,
- tan mahal (nem biztos, hogy jól értettem a nevét)-indonéz: hosszúmetélt, valami szósz, garnéla, és szerintem cukkini csikok
- rizs süti-indonéz: a rizs kockákon valami zöld, pudingszerű izé volt /Nem erre számitottam, ezért majdnem egyből visszaadtam. Szerencsére a fröccs segitett, hogy minden a helyén maradjon és a hetedikről ne kináljak meg senkit se az utcán :D /
Minden út Gyöngyösre vezet!
Ez egy olyan tény, amit a nem Gyöngyösön lakók nem hajlandók tudomásul venni, de ez legyen az ő gondjuk. Röviden a sztori, mely újabb bizonyitéka a fenti állitásnak.
Az egyik lakótársunk (Tomi) apuja és a barátjuk látogattak ki hozzá egy hétre. Ennek örömére első este kellemesen bepálinkáztunk. Legközelebb csütörtökön jöttek, mert Tominak akkor volt szabad estéje. Kiültünk a hátsóudvarra borozgattunk, sztoriztunk, Tomi barátja, Norbi, pedig csótányokat fotózott. Mikor visszaült az asztalhoz és belefogtunk a ki-honnan való témába. Miután elmondtam, hogy gyöngyösi vagyok, kiderült, hogy van egy nagyon jó, közös ismerősünk Áron személyében!
Szóval kicsi a világ még itt is :D
Az estének volt egy másik tanulsága a lélekvédorlásban hivők számára: sose akarj házinyúl lenni Olaszországban! (Többit majd Timi elmeséli)
A Pók
Sydney sötét oldala
Pénteken elmentem mulatni Utah Jazzre. Nagy meglepetésemre, alig voltunk vagy harmincan, ami egyszer még felment kb. 60-ra, de volt olyan is mikor hárman táncoltunk. Nem is értem miért nem jön el a Sörbárba is zenélni :)
A másik rossz történet az esti buszon esett meg. Haza felére váltottam jegyet, de a nyomorult sofőr Flemingtonig adta és nem Burwoodig, igy majdnem kétszer annyit fizettem, sajnos a turpisságot csak otthon vettem észre. Igazából eddig nem igy ismertem meg Sydneyt :(
Itt nem lehet Forma-1-t nézni, ha meg közvetiti a TV, akkor egy óra alatt négy reklámblokkot is leadnak. Inkább főzök, minthogy nézzem a versenyt.
További bejegyzések
Igyekszem jövő héten is irni, de az a helyzet, hogy hétfőtől reggel 6:30-ra fogok melózni járni, utána suli este kilencig. A következő kéthónap igen kimeritő lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése