Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Korea. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Korea. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 7., vasárnap

A büszkeség pillanata

Mielőtt belevágnék, miért is voltam büszke arra, hogy magyar vagyok, megosztok veletek pár érdekességet. Ha úgy nézzük mindegyik banális dolog, bár más-más módon.

A japánok is irnak hülyeséget


Még Londonban vettem egy Superdry kabátot, amit azóta is nagyon kedvelek, főleg a hideg, esős estéken, ezért mikor kiértünk úgy gondoltam maradok ennél a márkánál.
Első körben vettem egy pulcsit és két pólót, amiken japán irásjelek vannak. Ugye milyen menő :D 
Az egyik ilyen pólót viseltem a suliban, mire a japán osztálytársam örömmel vette tudomásul, hogy japánul van irva a pólómra. Persze az volt az első kérdésem, hogy mit jelent, mire ő elkezdte kibogozni, majd szomorúan azt mondta, hogy ez elég zagyva irás és nem igazán érti mit akar jelenteni! :O
A tanulság mielőtt japán, kinai vagy koreai irást tetováltatnátok magatokra érdemes megmutatni valakinek, nehogy a "Bátorság" helyett "Rizs" kerüljön rátok :D

Songoku


Középiskolás éveim egyik meghatározó sorozata volt a Songoku anime. Máig emlékszem, ahogy a főhős mindig azt kiabálta Kámahámehá és egy hatalmas energiagömb lövellt ki a kezeiből.
Mikor feljött a rajzfilm téma az órán kiderült, hogy vannak még egy páran, természetesen más országokból, akik ismerik ezt a sorozatot, sőt az egyik koreai srác a mai napig nagy rajongója :)
Szóval felvetődött, hogy a kámehámehá volt a főszereplő kedvenc mondása, mire a japán lány rám nézett és közölte, hogy ez energialabdát jelent japánul.
Egy világ omlott össze bennem, mert mindig valami misztikus dolgot gondoltam hozzá, mint jelentést, de jó oldala legalább tudok egy szót japánul :D



Globális kultúra


Én kis naiv azt gondoltam, hogy Bob Marley neve mindenki számára ismert. Mint kiderült se a koreaiaknak, se a japánoknak nincs fogalmuk arról ki lehet ez a fickó és mi az a reggae zene :D

A történelmet a győztesek irják!


Középiskolás koromban hallotam először ezt a mondatot. A jelentésével tisztában voltam, de az igazság tartalmával sokkal kevésbé.

Liamnak (velünk lakó ir srác) meséltem Bob Marley esetét a koreaiakkal, mire rávágta, hogy neki sokkal durvább története van. Még a nyár végén ismert meg két kinai lányt, és ahogy lenni szokott elindult a beszélgetés, hogy ki-mit tud a másik kultúrájáról, történelméről. Valahogy kilyukadtak a második világháborúnál. Liam meglepve hallgatta, hogy a lányok annyit tudtak erről a témáról, hogy Kina részt vett a háborúban és győztes oldalon volt. Mikor rákérdezett, hogy tudják-e kik voltak a nácik, milyen népirtások voltak Európában a lányok csak meredten néztek rá, hogy miről beszél. :(

Mindig is szubjektiv tárgynak tartottam a történelem oktatást, de ez azért nagyon durva!

Hed Kandi party és a sufni


A közel múltban elég nagyot csalódtam. Otthon mindenki meg van veszve egy Hed Kandi partyért (ahogy én is). Mikor láttam, hogy lesz itt is, akkor eldöntöttem elmegyek, ráadásul Sydney egyik legfelkapottabb klubja szolgál majd  helyszinül.
A zene jó, a dupla (4cl) whiskey-gyömbér olcsó (10$), a hely kicsi volt. De most komolyan, a tánctéren jó érzéssel kb. 80-100 ember férhet el, az egész klubban hozzávetőleg 300!
Végülis 3-ból 2 nem rossz arány, de hát ennél a helynél még a Bakar is nagyobb.

A cipők és a csoda


Kiérkezésem óta vennem kellett már pár dolgot, de a cipők viszik eddig a primet. A első egy Superdry cipő volt. A boltban az eladó srác megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mikor elmondtam neki, hogy Magyarországról, akkor felnézett és következő kérdést tette fel: - Ott, az emberek szeretnek nehéz dolgokat dobálni?
Biztosan láthatta az arcomra kiülő értetlenséget, mert igy folytatta: - Az olimpiákon, az ilyen dobálós számokban mindig magyarok nyernek. :D


Ezeket a cipőket vettem eddig: Superdry 120$, Nike 80$, Adidas 30$. Jól látható a lineáris összefüggés a cipők árai és a Sydney-ben eltöltött idő között vagyis a következő cipőt már 15$ körül kell megvennem :D

Két hete egy nagy adag csirkepörköltet főztem. Mikor már majdnem kész voltam, akkor megkóstoltam és valami fura édeskés izt éreztem. Elkezdetem végig venni magamba, hogy milyen fűszereket használtam, de nem volt köztük édes. Igy a pulton levő fűszereket néztem végig és igen, megtaláltam a kakukktojást. 
Kérdés: Mi az barna por és nem kömény?
Válasz: Fahéj. :)
Szerencsére nem lett ehetetlen, bár meglehetősen furcsa volt. Csak elszántaknak ajánlott.
Tanulság: meg kell tanulnom a fűszerek neveit is.



Birságok


A minap néztünk a tv-ben egy sorozatot az ausztrál rendőrökről. Az egyik részben egy ázsiai nőt mutattak, akinek a kocsijából kifogyott a benzin és ezért az autópálya leállósávjában rostokolt, mikor a rendőr megérkezett. Megkérdezte mi a gond, mire a nő, mivel alig beszélt angolul, tőszavakban elmondta, hogy mi történt és hogy már hivott segitséget. A rendőr visszasétált a kocsijához, majd a kamerába elemezte a helyzetet és kiállitott a nőnek egy 3000$-os büntetést hanyag (careless) vezetésért!

Tanulság: itt sokkal durvábbak a birságok mint otthon.

A büszkeség pillanata


Múlt héten a tulajdonos meghivott mindenkit egy vacsorára, mert a közel múltban két kollégám is megnősült és igy szerette volna köszönteni őket. Az est végére négyen maradtunk. Egy ausztrál kollégám, a közvetlen főnököm, aki Macedóniából vándorolt ki és a felesége.
Beszélgetés közben feljött, hogy a főnököm korábban kutyatenyésztéssel foglalkozott és emiatt párszor megfordultak Pesten is.
Ott ültem és hallgattam a történeteit Pestről, a magyar barátairól, az ismeretlenekről, akik segitettek nekik, mikor eltévedtek a városban. Soha senkit nem hallottam ezelőtt ilyen jó érzéssel beszélni Magyarországról és a magyarokról! Életemben először hitetlenül büszke voltam arra, hogy magyar vagyok! :D


Remélem mindenki élvezi a nyarat, ha kicsit sok lenne belőle küldjetek erre is, mert már nagyon elegem van a télből :)

2013. április 30., kedd

Az őskáosz és, ami vele jár

A zangol


Zsong a fejem. 
Múlt héten újra a szokásos teszt következett, melyet kiváncsian vártam. Vajon mennyit fejlődtem! Abban biztos voltam, hogy többet tudok csak a mennyiség volt a kérdés.

Sajnos, már a szóbeli után kiderült a mennyiség a minőség rovására ment. Csak egy hatost kaptam, ami jelentős visszalépés a heteshez képest. Hosszan beszélgettem a tanárommal erről. Ő is azt mondta, hogy ennél többet várt tőlem, mert tudja, hogy tudom a szavakat, ugyanis az órai munkám kiemelkedő. Eléggé elkenődtem. Egész este azon agyaltam mi lehet a gond.

Amikor kijöttem Ausztráliába volt egy nagyon alapszintű nyelvtani tudásom (egyszerű jelen, egyszerű múlt) és egy pár száz szavas szókészletem. Mostanra újra köszönő viszonyba kerültem a passive tense-szel, és a mindenféle perfect-tel. A szókincsem is elkezdett kibővülni, kiegészülve különböző helyi szleng mondatokkal.
Azért, hogy elkezdjenek berögződni az új dolgok nagyon figyelnem kell rájuk mindegyes beszélgetésnél. Ennek következtében a beszédem monotonná, szakadozottá vált, valamint az idők keveredése is jobban előtérbe került. Röviden, beállt az ŐSKÁOSZ!
Pfff!

Lehet, hogy itt lenne az ideje némi szabadságot kivennem, hogy kicsit kitisztuljon a fejem :(

Manly


Pénteken Ádám szabadnapos volt, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Manly-i partot. Mellesleg nekem is jól jött a kirándulás, hogy kicsit oldódjon a csalódottságom.



A tengerpart látványánál csak egy gyönyörűbb volt, mégpedig mikor megláttam Sydney-t és a Harbour Bridge-et a lenyugvó nap fényeiben. A lélegzetem is elállt. Remélem, hogy a képek és a videó vissza tudnak adni nektek valamit ebből az érzésből :)

Ki birja velünk?


Rövid időn belül háromszor kellett feltennem magamnak ezt a kérdést. A legutóbbi bejelentkezésben elmeséltem, hogyan alakult az est vége, mikor a megmaradt négyből ketten, Frankkel, magyarok voltunk.
Múlt héten elbúcsúztunk az egyik tanárunktól szerdán. Szerencsére csütörtökön ANZAC Day volt, ami gyakorlatilag tisztelgés az elesett és szolgáló ausztrál és új-zélandi fegyveres erők katonái előtt. Visszatérve a búcsúztatásra. Hozzávetőleg 14-16-an mentünk le a közeli Maloney's Pub-ba délután hat magasságában. Rendkivül jót beszélgettünk, igazi közösségépitő kiruccanás lett. Záporoztak a
sörök kancsós kiadásban, valamint lassan megjöttek az estére beharangozott zenészek is. Igy érkeztünk el a fél tizenegyhez, amikor már csak négyen maradtunk. Éva, Edina, Frank és én. Nem véletlen, ha nagyon magyarosnak tűnnek a nevek. Ez van, megint kidőlt mindenki.

Pénteken megint nyakunkba vettük a várost Ádámmal a Manly-i kirándulás után. Az első állomásunk a Darling Harbourban levő Hard Rock Café volt, ugyanis Timi a hely egyik hostja lett. Hurráááá!!!!

Amellette, hogy jó kis rock zene szólt a helyen, lenyűgöző volt a kilátás az esti kikötőre és a környékre.

Timi megsúgta, hogy akciós a whiskey, ezért több se kellett nekünk, az első sört már nem követte második. Viszont a Jack, Johnnie párosból bevertünk vagy három duplát. Innen átmentünk a Star Bar-ba, hogy találkozzunk az ir lakótársainkkal. A találkozás örömére meghivtak minket egy körre. Kicsit lassabban haladtam még az elsővel, mikor mondták, hogy álljunk tovább. Nem volt mit tenni, ha már kikérték csak nem hagyom ott a másik poharat. Megittam egy húzásra. Az irek elképdve álltak és csak annyit mondtak: That was impressive! Hű, kivivtam az elismerésük :)
Elindultunk a már-már törzshelyünknek számitó Sweeney's-be, ahol egy igen jót beszélgettünk, majd következett a szokásos kérdés: Scruffy's Murphy?

Gyerünk, nézzük meg, hátha most beengednek - érkezett a válasz. Szerencsénk volt, bár kivételesen az egyik ir srác mondta teljes meggyőződéssel magáról, hogy ő bizony magyar, azért hogy beengedjék! :D
Benn a szokásos jó zene szólt, néha énekeltünk, néha táncoltunk, de minden alkalommal whiskey-vel a kezünkben, majd négy körül megindultunk hazafelé Liammel egy-egy falafel kiséretében.

Ők legalább tartották valamennyire velünk a lépést, de van még mit fejlődniük! :D

Vacsi


Szombaton elmentem vacsizni a magyar étterembe, bár ezúttal elkisért négy helyes lány is. Az egyik koreai osztálytársam a szerdai beszélgetés közben megemlitette, hogy sohasem volt még európai étteremben és nem evett még ilyen ételt. Erre megkérdeztem mennyire tetszene neki a magyar. Rögtön mondta is, hogy gyerünk szombaton vacsizni és ha lehet jönnének a barátnői is, mert ők is szivesen ennének mást a náluk szokásos fogásokon kivül.
Elsőre tengeri kaját akartak enni, de erről sikerült őket lebeszélnem, miután közöltem, hogy sehol sem határos velünk tenger vagy óceán :)
Minden fogást el kellett magyaráznom, hogy hogyan készitjük és milyen fűszereket használunk hozzájuk.

Fogások:
- előétel: lángos tejföllel, fokhagymával (nagyon izlett nekik, főleg fokhagymásan)
- Mae (japán): csirke paprikás nokedlivel,
- Clare (koreai) és Sun (koreai): párolt bélszin, torma mártással és kenyérgombóccal,
- Nari (koreai): bécsi szelet tepsis krumplival,
- Gergő (magyar): cigány pecsenye tepsis krumplival és párolt lila káposztával,
- ital: Dreher sör.

Mikor megjött az összes főfogás elkezdtünk osztozkodni, hogy mindenki mindenből ehessen. Az est első helyét a csirke paprikás kapta.

Mikor meglátták a nokedlit az volt az első kérdésük: - Mi ez, popcorn? :D

Nagyon jó este volt, hiszen négy ázsia lánnyal sikerült jobban megismertetni a magyar kultúrát és a popcorn kinézetű tésztát. A végén kaptam egy visszahivást, ezért ha mindenkinek úgy alakul a szombatja, akkor irány egy koreai étterem. Érdekes lesz :)

Valaki megharapott


Ezen is át kellett esni. Valami megcsipett az egyik éjjel.
Lassan múlik és még fáj is! Pfff!

2013. március 24., vasárnap

Magyarország, amit én tudok és amit a többiek

A héten többször is szóba került Magyarország és a magyar nyelv. Először akkor, mikor a koreai osztálytársaim megkérdezték hány betű van a mi abc-énkben, ugyanis övékben huszonnégy betű van. Ettől egy kicsit zavarba jöttem és rávágtam egy felsejlő emlék hatására, hogy harminckilenc. Sajnos, mint később kiderült tévedtem (magyar ábécé). Ezen teljesen elképedtek, de elkezdtek kérdezgetni hogyan mondjuk a következőket:
- hogy vagy?
- köszönöm,
- koreai vagyok / koreából jöttem.

A kedvencem, mikor az egyik lány két nappal később odajött és vagy két percig meredten bámultam rá, hogy vajon mit akar az jelenteni, amit hatalmas mosoly kiséretében mond. Valahogy igy hangzott: Odzi vadzi. Ötletek? A helyes megoldás: Hogy vagy.

Én sem akartam lemaradni, mert hát végülis egy angol nyelviskolába járok, akkor miért ne tanulhatnék koreaiul? :D

Ha valaki szembe kerül egy koreaival és szeretné lenyűgözni feltétlenül ne ezekkel a mondatokkal nyisson!
- Hogy vagy? / Jal ji neani [dzal dzsi nyeni]
- Jól vagyok. / Nan Gaen chan A [Nan gen chan á]
- Magyarországról jöttem. / Na neun Hungary e seo wat seo yo [Na nn hungari e szoh vat szoh jó]

Nari (Korea), Ssü (Korea), Maria (Kolumbia)

Mit tud rólunk egy külföldi?


Eleinte, mikor kérdezgették tőlem a többiek, hogy Európában ez az ország hol van, amaz hol van, eléggé büszke voltam arra, hogy otthon mennyivel többet okitanak a világról. Aztán jött a felismerés, hogy én meg szinte alig tudok valamit a világ ezen részéről. Végül túl léptem ezen, viszont volt egy kérdés, amit mindig feltettek és nem értettem, hogy miért.
Ti milyen nyelven beszéltek? Számomra annyira egyértelmű, hogy Európában mindenki a saját nyelvén beszél. Ebből kiindulva evidensnek gondoltam, hogy itt is mindenki a saját nyelvén beszél, de csak a napokban jutott eszembe egy beszélgetés közben, hogy ezek az országok gyarmatok voltak, ezért itt nem csak egy hivatalos nyelvet beszélnek, hanem az egykori hóditókét is:
- Indonézia: indonéz, angol, holland
- India: hindi, angol
- Fülöp-szigetek: filippinó, angol, francia
- Pápau Új-Guinea: angol, tok pisin, hiri motu
- Új-Zéland: angol, maori

A héten belebotlottam egy érdekes linkbe, ami összegez pár tényt Magyarországról, illetve a magyarokról. Bár igen tényszerű, ugyanakkor van benne némi értetlenség is, ami azért jól példázza, mennyire keveset tud rólunk a világ az eredményeink ellenére. Ettől a felismeréstől kezdve minden egyes alkalommal, mikor beszélnem kellett arról honnan jöttem, büszkeség és jó érzés töltött el, hogy esélyem van egy olyan kép kialakitására, amit talán nem tud elrontani egyetlen egy rosszindulatú, csak a pénzt harácsoló politikus sem!

Harmony day


Ezen a napon az iskolába járó nemzetek igyekeztek kicsit bemutatni az országukat. Volt aki tánccal, volt aki népviselettel és volt aki egy hagyományos étellel. Tőlünk a lányok gulyást főztek és palacsintát sütöttek. Én igyekeztem a többi kultúrával ismerkedni. Aki ismer az tudja, hogy milyen válogatós vagyok az ételek kapcsán :)
De ha már ott voltak, hát megkóstoltam. Nem finomsági sorrendben:
- sült kolbász (BBQ)-amerikai,
- rizs süti (rice cake)-koreai: rizslisztből készitenek egy nyúlós ragadós tésztát, amire mindenféle zöldséget, babot és kukoricát tesznek. Kézzel kell enni,
- tan mahal (nem biztos, hogy jól értettem a nevét)-indonéz: hosszúmetélt, valami szósz, garnéla, és szerintem cukkini csikok
- rizs süti-indonéz: a rizs kockákon valami zöld, pudingszerű izé volt /Nem erre számitottam, ezért majdnem egyből visszaadtam. Szerencsére a fröccs segitett, hogy minden a helyén maradjon és a hetedikről ne kináljak meg senkit se az utcán :D /


Minden út Gyöngyösre vezet!


Ez egy olyan tény, amit a nem Gyöngyösön lakók nem hajlandók tudomásul venni, de ez legyen az ő gondjuk. Röviden a sztori, mely újabb bizonyitéka a fenti állitásnak.
Az egyik lakótársunk (Tomi) apuja és a barátjuk látogattak ki hozzá egy hétre. Ennek örömére első este kellemesen bepálinkáztunk. Legközelebb csütörtökön jöttek, mert Tominak akkor volt szabad estéje. Kiültünk a hátsóudvarra borozgattunk, sztoriztunk, Tomi barátja, Norbi, pedig csótányokat fotózott. Mikor visszaült az asztalhoz és belefogtunk a ki-honnan való témába. Miután elmondtam, hogy gyöngyösi vagyok, kiderült, hogy van egy nagyon jó, közös ismerősünk Áron személyében!
Szóval kicsi a világ még itt is :D

Az estének volt egy másik tanulsága a lélekvédorlásban hivők számára: sose akarj házinyúl lenni Olaszországban! (Többit majd Timi elmeséli)

A Pók


Miután elmentek a vendégek. Chiara talált egy pókot a szobájában. Igen, jól látjátok van vagy 6cm hosszú! Szóval, mindenki elkezdte fényképezni, meg találgatni, hogyan kellene kitenni, ugyanis az olasz lány nem engedte, hogy egy laza papucs csapással vessünk véget a fenyegetésnek, mikor megjött a brazil barátja. Chiara megmutatta neki, mire odament, megsimogatta és közölte, hogy ez már halott! Persze nem volt az. Hozott egy zacskót, amivel megfogta és kitette, én meg a szobába is alig mertem bemenni fényképezni :D

Sydney sötét oldala


Pénteken elmentem mulatni Utah Jazzre. Nagy meglepetésemre, alig voltunk vagy harmincan, ami egyszer még felment kb. 60-ra, de volt olyan is mikor hárman táncoltunk. Nem is értem miért nem jön el a Sörbárba is zenélni :)
A másik rossz történet az esti buszon esett meg. Haza felére váltottam jegyet, de a nyomorult sofőr Flemingtonig adta és nem Burwoodig, igy majdnem kétszer annyit fizettem, sajnos a turpisságot csak otthon vettem észre. Igazából eddig nem igy ismertem meg Sydneyt :(
Itt nem lehet Forma-1-t nézni, ha meg közvetiti a TV, akkor egy óra alatt négy reklámblokkot is leadnak. Inkább főzök, minthogy nézzem a versenyt.

További bejegyzések


Igyekszem jövő héten is irni, de az a helyzet, hogy hétfőtől reggel 6:30-ra fogok melózni járni, utána suli este kilencig. A következő kéthónap igen kimeritő lesz.

2013. március 11., hétfő

A jelszó: nyitottság!

Hétfő

Múlt héten irtam arról, hogy sokkal nyitottabban kell hozzáállnom Sydneyhez. Ezért a héten jó párszor emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy mi a jelszó!

Ez először akkor történt meg, mikor kedden bementem az első angol órámra, ahol akkor még nem voltunk ugyan sokan, de én voltam az egyetlen európai. Rajtam kivül volt két mongol srác, két indonéz lány és egy srác, valamint egy-egy koreai lány és srác. A többségük egy vagy két éve itt van már különböző vizumokon, ebből és valószinűleg az európai mi voltomból fakadóan igen érdeklődőek voltak.
A suli jó, bár pont belecsöppentem egy teszt irásba, ami egy kicsit lemeritett.

Kilátás a suliból.


Kedd

Gyakorlatilag semmi érdekes nem történt. Délután a suliba folytatódott a teszt a szóbeli résszel, amire meglepő módon nagyon jó pontot kaptam, illetve kiegészült a csoportunk egy újabb koreai lánnyal, aki mint kiderült a Hiltonban séf.
Egy érdekes dolog azért történt. Visszajeleztek az egyik önéletrajzommal kapcsolatban. Csütörtökön irány az interjú.

Szerda

Végre sikerült elintézni, hogy Timivel egy házba kerüljünk. Szombaton költözök. Egy kicsit sajnálom, mert kezdtem magam egyre otthonosabban érezni Marrickville-ben. Már volt kedvenc kocsmám és pékségem, illetve a környéket is kezdtem egyre jobban megismerni, nem is beszélve a lakótársaimról.

Csütörtök

Eljött a nagy nap. Délután egyre kell mennem az intejúra, illetve kellett volna mennem, de felhivtak reggel nyolckor, hogy változott a program és 10:00 kellene ott lennem, valamint Yennora helyett Auburnbe menjek.
Ez jól telibe vágta a napomat! Gyors öltözködés, papirok összerakása, vonat keresése. Telefon, kulcs, pénztárca, bérlet megvan. Indulás. Már majdnem ott voltam, mikor felhivtak, hogy még is Yennorába menjek. Micsoda szerencse, hogy egy vasútvonalon vannak :D
Az interjún azt kérték, hogy mindenben az igazat mondjam, mert ők is ezt teszik (az a helyzet, hogy az én szakmámban kb. két perc alatt ki lehet deriteni, hogy az embernek mennyi a valós tudása, ezért felesleges bármit is kamuzni). Hárman kérdeztek folyamatosan, ebből ketten elég erős indiai akcentussal. Szóval nagyon kellett figyelnem, hogy mindent megértsek. Végül megegyeztünk, hogy még egyszer elmegyek hozzájuk, ahol szakmailag fognak tesztelni, de úgy láttam szinte biztosan fel fognak venni.

A bér 

Itt a minimum kereset 15$/óra. Nekem e fölötti bért ajánlottak, de nem sokkal, viszont minden szempontból be leszek jelentve. Az összeg miatt eléggé el voltam kenődve, mert többre számitottam a szakmai tapasztalatom miatt, ezért egy csomó emberrel beszéltem mit is jelent valójában. Vélemények, tanácsok:
- nem tudok róla, hogy kapott volna bárki ilyen jó ajánlatot elsőre az ismerőseim közül,
- az, hogy foglalkoztatnak minden ausztrál munkatapasztalat nélkül és ezt nem minimál béren teszik, az azt jelenti, hogy jó munkaerőnek tartanak. Élj vele!
- to earn money is better than not.

Szépen lassan engedett a csalódottságom. Főleg azután, hogy kiszámoltam az itt létem költségeit és rájöttem, hogy napi négy órás munkából, ha jól gazdálkodom, akkor 3-400$-t tudok félretenni. Összevetésképpen 1.100$-ból hazamegyek és visszajövök. 

Talán ez a legfontosabb különbség, ha összevetem Magyarországot és Ausztráliát. Van életem.

Végre rendes anyagot is vettünk a suliban és csatlakozott rengeteg új ember. Azért jó ez a szint már, mert az emberek tudnak angolul kommunikálni, amiből nagyon jó dolgok szoktak kisülni. Például az indonéziaik elmondták, hogy Balira, hogyan lehet olcsón eljutni, illetve melyik szigeteket érdemes még meglátogatni. Szerintem menni fogok :)
Anával (a séf) is sokat beszélgettem. Hihetetlen mennyire céltudatos. Igazán motiváló volt hallgatni, ahogy elmesélte hogyan jutott el Sydneybe, ezért tanult és tanul most is, mert ahogy mondta: - Mindig is a Hiltonban akartam dolgozni, ahol jó, de nagyon kemény!

Megettem az első koreai sütimet, amit majdnem visszautasitottam, de aztán jött a jelszó! A fenébe is finom volt és majdnem elpasszoltam.

Religion or Relationship

Ez egy külön történet.
Azért irtam ezt a cimet, mert angolul jobban kifejezi azt az érzést, amit egy srác osztott meg velem a vonaton. Mikor jöttem befelé a Citybe az interjú után a vonaton leültem egy jól szituáltnak tűnő srác mellé. Elkezdtünk beszélgetni az időjárásról, illetve ki-mit csinál, majd feltettem a kérdést szereti-e a munkáját. Ezután a srác elmesélte az életét, ami ott kezdett érdekes lenni, mikor azt mondta: - I was a drog dealer.
Itt kezdtett megszólalni a kis harang a fejembe, hogy - Te hülye miért nem hallgattál inkább zenét!, majd jött a jelszó! Szóval meghallgattam.
Elmondta, hogyan talált Jézusra és bár jár templomba, nem tartozik egyik felekezethez sem (Religion), mert igazából kapcsolatban van vele (Relationship) és érzi minden nap. Érdekes volt hallgatni és hogy egy másik oldalról is szemléljem a helyzetet legalább gyakoroltam az angolt :)

Péntek

Betűzőverseny a suliban  :) 
Többet nevettünk, mint amit betűzéssel töltöttünk, ugyanakkor jobban összehozta a csoportot. Érdekes, hogy az angol tanulás mellett sok mindent elkövetnek, azért hogy közösségé formálják az osztályokat.

Szombat

Beköltöztem, aminek örömére főztünk egy isteni pörköltöt tejföllel. Utána Timi ment tanulni, mert meg kellett csinálni egy beadandót én pedig némi bor elfogyasztása után neki vágtam az éjszakának. A Chinese Laundryba mentem, ahol Rudimental lépett fel. Hihetetlen volt, amikor az ott levő 200-250 ember egyszerre énekelte 'I'm not giving in'. Szinte felrobbant a hely!


Szép hetet mindenkinek :D