A jelszó: nyitottság!

Hétfő

Múlt héten irtam arról, hogy sokkal nyitottabban kell hozzáállnom Sydneyhez. Ezért a héten jó párszor emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy mi a jelszó!

Ez először akkor történt meg, mikor kedden bementem az első angol órámra, ahol akkor még nem voltunk ugyan sokan, de én voltam az egyetlen európai. Rajtam kivül volt két mongol srác, két indonéz lány és egy srác, valamint egy-egy koreai lány és srác. A többségük egy vagy két éve itt van már különböző vizumokon, ebből és valószinűleg az európai mi voltomból fakadóan igen érdeklődőek voltak.

A suli jó, bár pont belecsöppentem egy teszt irásba, ami egy kicsit lemeritett.

Kilátás a suliból.

Kedd

Gyakorlatilag semmi érdekes nem történt. Délután a suliba folytatódott a teszt a szóbeli résszel, amire meglepő módon nagyon jó pontot kaptam, illetve kiegészült a csoportunk egy újabb koreai lánnyal, aki mint kiderült a Hiltonban séf.

Egy érdekes dolog azért történt. Visszajeleztek az egyik önéletrajzommal kapcsolatban. Csütörtökön irány az interjú.

Szerda

Végre sikerült elintézni, hogy Timivel egy házba kerüljünk. Szombaton költözök. Egy kicsit sajnálom, mert kezdtem magam egyre otthonosabban érezni Marrickville-ben. Már volt kedvenc kocsmám és pékségem, illetve a környéket is kezdtem egyre jobban megismerni, nem is beszélve a lakótársaimról.

Csütörtök

Eljött a nagy nap. Délután egyre kell mennem az intejúra, illetve kellett volna mennem, de felhivtak reggel nyolckor, hogy változott a program és 10:00 kellene ott lennem, valamint Yennora helyett Auburnbe menjek.

Ez jól telibe vágta a napomat! Gyors öltözködés, papirok összerakása, vonat keresése. Telefon, kulcs, pénztárca, bérlet megvan. Indulás. Már majdnem ott voltam, mikor felhivtak, hogy még is Yennorába menjek. Micsoda szerencse, hogy egy vasútvonalon vannak :D

Az interjún azt kérték, hogy mindenben az igazat mondjam, mert ők is ezt teszik (az a helyzet, hogy az én szakmámban kb. két perc alatt ki lehet deriteni, hogy az embernek mennyi a valós tudása, ezért felesleges bármit is kamuzni). Hárman kérdeztek folyamatosan, ebből ketten elég erős indiai akcentussal. Szóval nagyon kellett figyelnem, hogy mindent megértsek. Végül megegyeztünk, hogy még egyszer elmegyek hozzájuk, ahol szakmailag fognak tesztelni, de úgy láttam szinte biztosan fel fognak venni.

A bér 

Itt a minimum kereset 15$/óra. Nekem e fölötti bért ajánlottak, de nem sokkal, viszont minden szempontból be leszek jelentve. Az összeg miatt eléggé el voltam kenődve, mert többre számitottam a szakmai tapasztalatom miatt, ezért egy csomó emberrel beszéltem mit is jelent valójában. Vélemények, tanácsok:

- nem tudok róla, hogy kapott volna bárki ilyen jó ajánlatot elsőre az ismerőseim közül,

- az, hogy foglalkoztatnak minden ausztrál munkatapasztalat nélkül és ezt nem minimál béren teszik, az azt jelenti, hogy jó munkaerőnek tartanak. Élj vele!

- to earn money is better than not.

Szépen lassan engedett a csalódottságom. Főleg azután, hogy kiszámoltam az itt létem költségeit és rájöttem, hogy napi négy órás munkából, ha jól gazdálkodom, akkor 3-400$-t tudok félretenni. Összevetésképpen 1.100$-ból hazamegyek és visszajövök. 

Talán ez a legfontosabb különbség, ha összevetem Magyarországot és Ausztráliát. Van életem.

Végre rendes anyagot is vettünk a suliban és csatlakozott rengeteg új ember. Azért jó ez a szint már, mert az emberek tudnak angolul kommunikálni, amiből nagyon jó dolgok szoktak kisülni. Például az indonéziaik elmondták, hogy Balira, hogyan lehet olcsón eljutni, illetve melyik szigeteket érdemes még meglátogatni. Szerintem menni fogok :)

Anával (a séf) is sokat beszélgettem. Hihetetlen mennyire céltudatos. Igazán motiváló volt hallgatni, ahogy elmesélte hogyan jutott el Sydneybe, ezért tanult és tanul most is, mert ahogy mondta: - Mindig is a Hiltonban akartam dolgozni, ahol jó, de nagyon kemény!

Megettem az első koreai sütimet, amit majdnem visszautasitottam, de aztán jött a jelszó! A fenébe is finom volt és majdnem elpasszoltam.

Religion or Relationship

Ez egy külön történet.

Azért irtam ezt a cimet, mert angolul jobban kifejezi azt az érzést, amit egy srác osztott meg velem a vonaton. Mikor jöttem befelé a Citybe az interjú után a vonaton leültem egy jól szituáltnak tűnő srác mellé. Elkezdtünk beszélgetni az időjárásról, illetve ki-mit csinál, majd feltettem a kérdést szereti-e a munkáját. Ezután a srác elmesélte az életét, ami ott kezdett érdekes lenni, mikor azt mondta: - I was a drog dealer.

Itt kezdtett megszólalni a kis harang a fejembe, hogy - Te hülye miért nem hallgattál inkább zenét!, majd jött a jelszó! Szóval meghallgattam.

Elmondta, hogyan talált Jézusra és bár jár templomba, nem tartozik egyik felekezethez sem (Religion), mert igazából kapcsolatban van vele (Relationship) és érzi minden nap. Érdekes volt hallgatni és hogy egy másik oldalról is szemléljem a helyzetet legalább gyakoroltam az angolt :)

Péntek

Betűzőverseny a suliban  :) 

Többet nevettünk, mint amit betűzéssel töltöttünk, ugyanakkor jobban összehozta a csoportot. Érdekes, hogy az angol tanulás mellett sok mindent elkövetnek, azért hogy közösségé formálják az osztályokat.

Szombat

Beköltöztem, aminek örömére főztünk egy isteni pörköltöt tejföllel. Utána Timi ment tanulni, mert meg kellett csinálni egy beadandót én pedig némi bor elfogyasztása után neki vágtam az éjszakának. A Chinese Laundryba mentem, ahol Rudimental lépett fel. Hihetetlen volt, amikor az ott levő 200-250 ember egyszerre énekelte 'I'm not giving in'. Szinte felrobbant a hely!

Szép hetet mindenkinek :D