Tudom, tudom. Elmaradtam, bár a facebook-nak hála azért lehetett követni merre vezetett az utam, de most legyen szó azokról, amiket a képek nem tudtak megmutatni :)
Költözés
Elköltöztünk. Miért? Mert, nagyon kellett! Mielőtt nagyon belevágnék abba hogyan és miként sikerült új lakhelyre találnunk, egy köszönettel tartozom Csabának és Editnek, hogy a kezdeti időket a házukban tölthettük. KÖSZI! :)
Hosszú keresgélés után végre rátaláltunk a tökéletes házra. Felújitott konyha és fürdőszoba, három háló, valamint egy ebédlő és egy nappali. Van egy kis előkertünk, meg egy betonozott hátsóudvar. A korábbi házban rengeteg hangya meg csótány volt itt a házban nincsenek állatok, de kinn könnyű belebotlani pókba, csótányba és kicsi gyikokba.
A ház teljesen bútorozatlan volt. Hála Timinek és Gumtree-nek ezen gyorsan sikerült változtatnunk. Mostanra van három használt, de jó állapotú, bőr kanapénk, egy asztalunk három székkel, egy gázos BBQ sütőnk, pár szekrényünk. A mosógép és a hűtő szintén használt, de ezekért fizetnünk kellett egy keveset.
Miért ráérősek az ausztrálok?
A múlt héten elég meleg volt a szombat, meg különben is az óceán partra indultam, ezért papucsba vágtam neki az útnak. Mielőtt a lényegre térnék el kell mondanom, hogy itt télen az emberek nagy kabátot hordanak, hosszú nadrágot és strand papucsot mezitláb. Alig bolondok :)
Elindultam a vonathoz, de egy kicsit késésben voltam, ezért neki álltam sietni, illetve csak akartam volna, ugyanis papucsban csak ráérősen lehet közlekedni :D
(Edzés) vál(t)ás
Érdekes dolog ez a távolság. Távol az otthontól, az ismerősöktől, a megszokott környezettől, mikor az ember csak magára számithat könnyebben átértékeli, hogy mi a fontos az életében és mi-ki nem. Most már több mint hét hónapja vagyok távol és csak mostanában kezdek érezni némi vágyódást pár, otthoni dolog után.
Az (át)értékelést mindenki elvégzi és azt kell mondanom, hogy egy több éves kapcsolat, itt, pillanatok alatt semmivé tud lenni.
Nem sokkal az ideérkezésünk után ismerkedtünk meg egy magyar párral, akik az elmúlt hónapban beadták a válási papirokat. Igy közelről kettejük között, velük együtt megélve, a válásuk okozta sokkoló érzelmeket újra felszinre került bennem is rakás olyan érzés (csalódottság, tehetetlenség, magyarázat nélküli üresség), amikről azt hittem, hogy már rég feldolgoztam és tovább léptem rajtuk. Sajnos nem igy van. Volt pár napom, mikor eléggé magam alatt voltam és csak járt az agyam (az egyik ilyen nap végéről szól a "Csak egy mosoly").
Kellemes hozadéka volt a rágódásnak, hogy a újra elkezdtem edzeni. A közeli parkban, ahol a gyerekeknek foci és krikett edzéseket tartanak, ki van épitve egy pálya, ahol futhatsz és egy-egy állomásnál megállva végezhetsz különböző gyakorlatokat. Minden rosszban van valami jó is :D
Bodyboard
A másik dolog, amiért fontos edzenem, mert elkezdtem bodyboardozni. Az olyan mint a szörf csak hasalni kell a deszkán. Hihetetlen milyen állóképesség kell még ahhoz is, hogy egy helyben maradj és ne sodorjon el egy áramlat.
Egy jó tanács nagy hullámokhoz: vagy alatt legyél, vagy felette, mert a kettő között a viz az úr!
A héten, pontosabban holnap elugrunk Melbournbe (~850km) a hétvégére egy kicsit várost nézni és sokat boardozni :)
Csak egy mosoly
Mint emlittem eléggé rossz volt a hangulatom az egyik nap, mikor haza felé tartottam munkából. Beugrottam a közeli pékségbe, hogy vacsira vegyek pár zsömlét. Mikor elmondtam az eladó lánynak, hogy mit szeretnék ő kedvesen közben megkérdezte, honnan valósi vagyok. Miután elmondtam, hogy magyar vagyok, ő mosolyogva rávágta, hogy a szülei Lengyelországból vándoroltak ki, de ő már itt született. Megköszöntem a zsömlét, szép napot kivántam neki és elindultam haza. Igazából, semmi különös nem történt csak mosolygott, ami elég volt ahhoz, hogy kizökkentsen az agóniámból.
