Keresés ebben a blogban

2013. december 24., kedd

Ezt hozta...

...a december, a Mikulás és úgy általában az élet :)

Szóval az elmúlt három hét elég sűrűre sikeredett és még most következik a karácsony. Remélem, nem felejtek ki semmit sem.

Még 2 év


Mielőtt visszajöttünk volna Fidzsiről értesítést kaptam az immigrációs hivataltól, hogy elfogadták a vízum kérelmemet, vagyis további két évig tartózkodhatok hivatalosan az országban, de pörögjünk vissza az elejére, mert igen hosszú volt az út idáig.

Februárban, mikor kijöttem, szeptemberig szóló diákvízumom volt. Miután elkezdtem dolgozni, a főnököm többször is megemlítette, hogy szívesen megszponzorálna. Gyakorlatilag augusztus közepére hoztam meg döntést, hogy szeretnék még maradni (igazából, mivel minden megtakarításomat feléltem eddigre, így nagyon nem is volt más lehetőségem, bár sosem éreztem, hogy ez egy kényszerpálya lenne). Le kellett tennem egy IELTS nyelvvizsgát, amiből az 5-ös szint a kötelező. Négy részből áll: olvasás, fogalmazás, hallásutáni szövegértés és beszéd. Bár ezt a nyelvvizsgát otthon, ha jól tudom, akkor nem fogadják el, mert csak az angol nagykövetségen lehet belőle vizsgázni, viszont pont ezért, az összes angol nyelvű országban ezt ismerik csak el. Ezután következett egy orvosi vizsgálat, majd a formanyomtatványok kitöltése és elküldése az ügynöknek. Szeptember 5-én került feltöltésre a kérelmem és elvileg 4-6 hét lett volna az elbírálási határidő.

Végül is ezt tartották, mert három hét alatt megvolt a döntés a visszaigazolástól számítva. Sajnos a visszaigazolás és a feltöltés között közben eltelt nyolc hét. Itt, ugyanis ha egy bíráló visszaigazol egy ügyet, akkor azzal csak ő foglalkozik, és ha ő közben elmegy szabadságra, akkor nem veszi át más. 

Mivel közben lejárt a diák vízumom és még nem kaptam meg az újat, ezért egy úgy nevezett áthidaló vízumra kerültem. Ez tulajdonságaiban ugyanaz, mint a lejáró vízum.

Miért jobb ez a szponzorvízum, mint a diák? Mert így végre korlátozás nélkül dolgozhatok, nem kell iskolába járnom, valamint az egészségügyi biztosításomat a cég fizeti.

A következő két évben még valószínűleg még itt leszek, de nem jelenteném ki teljesen biztosan. Fidzsi és a világ többi része nagyon vonzó lett ;)

Változások


Mostanában kezdem érezni, hogy eddig kényeztetett a sorsom. Nehéz megfogalmazni. A stabil munkahely ellenére rengeteg változás és bizonytalanság van az életemben.

Akiket eddig megismertem, azok közül többnek lejár vagy már le is járt a vízuma, ezért tovább állt vagy éppen ezen morfondírozik.

A házban, ahol lakunk és hamarosan megüresednek helyek, és ha nem találunk bérlőket, akkor nekünk is el kell gondolkodni a tovább lépésen. Bár ez nem tűnik most olyan vészesnek, mert egy hete elkezdődött valami kakadu párzási időszak és gyakorlatilag reggel nyolctól este hétig folyamatosan zajonganak :)

Van, azért jó dolog is. December elején megérkezett a Gazella, hogy négy hetet eltöltsön velünk. Nagyon jó, hogy itt van. Kicsit bepörgi a házat. Ráadásul mindent meg akarunk nekik mutatni, ezért nincs fáradtság és kifogás meló után menni kell vele!

Múlt hét végén leugrottunk Jervis-bay-be, ahol egy turista parkban szálltunk meg. Olyan volt, mint ha egy állatkertben laktunk volna. Mindenhol kenguruk - a zsebitől a kifejlett két méteresig -, kakaduk, kacsák, pelikánok és egyéb halászmadarak. Képek!

Most hétvégén elmentünk egy egynapos túrára a Fingal bay, Anna bay, Hunter valley, Newcastle útvonalon. Természetesen a felhős idő ellenére mind a hárman leégtünk, mert délben elaludtunk a parton. Az okosak, mint én, természetesen mind a két oldalon :D Képek!
Lassan el is kezdem ledobni!


Bár nagyon jól szórakozunk, sajnos pár nap múlva haza kell utaznia, ami miatt kicsit szomorkás vagyok :(

Az első Karácsony


Ez az első Karácsonyom külföldön. Kicsit fura is, hogy rövidnadrágban és pólóban rohangálunk és, hogy azon tanakodunk vajon kimenjünk-e a partra napozni és úszni egy kicsit :)
Majd meglátjuk! Ma minden estre megünnepeljük Ádám névnapját, Alberto főz, mi karácsonyi filmeket nézünk és közben sörözgetünk.

Remélem mindenkinek hasonlóan jól fog telni!


Kellemes karácsonyi ünnepeket mindenkinek!

2013. december 6., péntek

Egy hét a paradicsomban... 2. rész

A folytatás! 

Ha lemaradtál az elejéről, akkor itt elolvashatod: http://felfedezzuk-sydneyt.blogspot.com.au/2013/11/egy-het-paradicsomban-1-resz.html

Kedd


Kedd a pihenés napja volt. Sajnos fel is kaptam egy rossz szokást. Mivel 10-től 13-ig minden nap lekapcsolták az áramot, így jobb híján aludtam. Bár ebben a melegben (36°C) mást nem is nagyon lehet csinálni. Még fürödni se, mert pillanatok alatt leég a fehér ember fia :)

Este Sam az egyik fidzsii szórakoztató készített nekünk Kavát. Ez egy tradicionális ital, amit egy, a szigeteken termő növény porított gyökeréből készítenek (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kava). Régen a szertartásra összegyűltek a klánok vezetői és a törzsfőnök. Minden klánnak meg volt a maga része: az egyik hozta a kava őrleményt, a másik a tálat, a harmadik a kókuszdió héjából készült edényeket, a negyedik, aki a testőr volt, elkészítette az italt. Minden ivás előtt meg kellett köszönni (Bulá!), majd miután megittam ezt a leginkább sáros vízszínű folyadékot, háromszor kellett tapsolni és Vinaka! felkiáltással megköszönni. Bár mind a két szó köszönömöt jelent „Bula” inkább köszöntés féle, de ahogy Sam mondta: - Bula means happyness, life, love and everything. 

Két kava ivás között Sam mesélt egy kicsit a múltról. A fidzsiiek szintén kannibálok voltak. Mikor az egyik klán legyőzte a másikat, akkor a vesztesek holttesteit a főnök elé vitték, aki a sziget legmagasabb pontján lakott, majd főzés vagy sütés után megettek, ahogyan a korai misszionáriusokból is csak csontok maradtak. Mára, mint ahogy írtam is, civilizált nép, akik három nyelven beszélnek anyanyelvi szinten. Angol, fidzsii, hindi. Bár igazából kétféle fidzsii nyelvet beszélnek. Az egyik az általános fidzsii, amit az iskolában tanulnak, a másik pedig az a dialektus, amit közösségtől tanulnak. A dialektusok annyira különbözőek is lehetnek, hogy ha így beszélne két külön szigetről származó őslakos, akkor nem értenék meg egymást. Egyébként egymás között folyamatosan a saját nyelvükön beszélnek, ami nekem nagyon furcsa volt, mert arra számítottam (ugye, egy újabb hülye feltételezés), hogy 300 évnyi angol megszállás után már nincs is saját nyelvük. Ezek után kevésbé tartok attól, hogy a sok idegen nyelvi oktatás a magyar nyelv rovására menne.

Szerda


Az utolsó nap a szigeten. Ma átmegyünk a sziget másik felére. Állítólag ott van egy olyan partszakasz, ahol lehet látni teknősöket és kisebb cápákat 2-3m mélységben.
Bár jót gyalogoltunk, sajnos a túlparton a tenger nagyon viharos volt, ezért meg sem próbáltunk bemenni, ellenben elindultunk körbe visszafelé. Eleinte homokos parton, majd köveken sétáltunk, majd mikor kifogytunk ezekből úszni kezdtünk. Bevallom, azt hittem közelebb lesz az part, amit ki néztünk, de szerintem legalább negyven percig tartott még újra le tudtam tenni a lábam.

Tegnap érkezett három dán lány és egy amerikai srác. A többség nem úgy csinálja a nyaralást, mint mi. Két-három napot töltenek csak egy helyen, majd tovább utaznak a következő szigetre vagy az USA-ba. Szóval a dán lányok bele is vetették magukat a búvárkodásba, mert a szálló oktatóközpontként (PADI) is működik és egészen „dive master” szintig vizsgáztatnak. Ez 2.000 fidzsi dollárba kerül, ami kb. 240.000,- Ft-nak felel meg. Fogalmam sincs, h otthon ez mennyibe kerül :)

Szóval a három lány holnap már vizsgázik is az első szintből. Nagyon lelkesek. Az amerikai srác majd jön velünk csütörtökön Nadiba, de onnan már megy vissza New York-ba. Ő, az elmúlt 13 hónapban bejárta a Pacific-Asia régió hátizsákos szállóit, mert egy utazási blognak irt beszámolókat ezekről a helyekről ők meg ezért fizettek neki. Nem biztos, hogy visszautasítanék egy ilyen ajánlatot, még akkor is, ha ezek a legolcsóbb szállások!

A ma esti szórakoztató program a "Crab race" volt. Összefogdostak kis rákokat a partról és számokat irtak a házukra. Mindenki kiválaszthatott egyet és már ment is a három fordulós verseny. Sajnos az enyém már az elején elvérzett :( Ettől függetlenül jó móka volt :D


Csütörtök


Elérkezett ez a nap is. Utoljára nézem a tengert reggeli közben. Valahogy az időjárás is megérezte, hogy haza indulunk, mert a héten most először igazán borús az ég, valamint hol zuhog, hol nem. Szerencsére mire elindultunk a kis lélekvesztővel a főszigetre, addigra csak a szél maradt.


Reggeli végén az egyik instruktorral, Evaval beszélgettem egy kicsit. Írországból származik, de már kilenc éve van Fidzsin. Egészen pontosan szigetről szigetre költözött, mire kapott állandó munkát itt. Megkérdeztem tőle, hogy miért szeret itt lenni, mire azt mondta: - Mikor először leszálltam a repülőről, valami végtelen nyugalom töltött el és éreztem, hogy ez az én helyem. Írország mindig is hazám marad, de ide tartozom, ez az én helyem.

Elindult a kis hajónk, a méteres hullámok között, Nadiba, ami másfél órányi rodeózást jelentett a vizen. Innen korábbi vendéglátóink vittek el a következő szálláshelyünkre, mint utolsó egy szívességként. Csak, hogy érezzétek mennyivel drágább egy kis sziget. Manán egy éjszaka 100 F$, míg itt Nadiba 22F$.
Egy estére pont megfelelő volt a szállás főleg, a medence miatt.

Délután még bementünk Nadi központjába. Igazán lehangoló látvány volt Mana után. Koszos, mocskos, és az emberek egyáltalán nem voltak udvariasak. Visszagondolva az eredeti terveinkre, már nagyon örülök, hogy végül nem töltöttünk több időt itt.

 

Péntek


Reggel hétre mentünk a reptérre becsekkoltunk. Vettem még pár hűtő mágnest és már indultunk is. Leszálláskor Eva szavai jutottak eszembe Fidzsiről és a helyünkről. Én Sydneyvel kapcsolatban érzem ugyanazt.


Elképesztő egy hét volt, de azért maradt bennem hiány. Jó lenne jövőre vissza menni, csak egy másik szigetre!

Bula!