Magyarország, amit én tudok és amit a többiek

A héten többször is szóba került Magyarország és a magyar nyelv. Először akkor, mikor a koreai osztálytársaim megkérdezték hány betű van a mi abc-énkben, ugyanis övékben huszonnégy betű van. Ettől egy kicsit zavarba jöttem és rávágtam egy felsejlő emlék hatására, hogy harminckilenc. Sajnos, mint később kiderült tévedtem (magyar ábécé). Ezen teljesen elképedtek, de elkezdtek kérdezgetni hogyan mondjuk a következőket:

- hogy vagy?

- köszönöm,

- koreai vagyok / koreából jöttem.

A kedvencem, mikor az egyik lány két nappal később odajött és vagy két percig meredten bámultam rá, hogy vajon mit akar az jelenteni, amit hatalmas mosoly kiséretében mond. Valahogy igy hangzott: Odzi vadzi. Ötletek? A helyes megoldás: Hogy vagy.

Én sem akartam lemaradni, mert hát végülis egy angol nyelviskolába járok, akkor miért ne tanulhatnék koreaiul? :D

Ha valaki szembe kerül egy koreaival és szeretné lenyűgözni feltétlenül ne ezekkel a mondatokkal nyisson!

- Hogy vagy? / Jal ji neani [dzal dzsi nyeni]

- Jól vagyok. / Nan Gaen chan A [Nan gen chan á]

- Magyarországról jöttem. / Na neun Hungary e seo wat seo yo [Na nn hungari e szoh vat szoh jó]

Nari (Korea), Ssü (Korea), Maria (Kolumbia)

Mit tud rólunk egy külföldi?

Eleinte, mikor kérdezgették tőlem a többiek, hogy Európában ez az ország hol van, amaz hol van, eléggé büszke voltam arra, hogy otthon mennyivel többet okitanak a világról. Aztán jött a felismerés, hogy én meg szinte alig tudok valamit a világ ezen részéről. Végül túl léptem ezen, viszont volt egy kérdés, amit mindig feltettek és nem értettem, hogy miért.

Ti milyen nyelven beszéltek? Számomra annyira egyértelmű, hogy Európában mindenki a saját nyelvén beszél. Ebből kiindulva evidensnek gondoltam, hogy itt is mindenki a saját nyelvén beszél, de csak a napokban jutott eszembe egy beszélgetés közben, hogy ezek az országok gyarmatok voltak, ezért itt nem csak egy hivatalos nyelvet beszélnek, hanem az egykori hóditókét is:

- Indonézia: indonéz, angol, holland

- India: hindi, angol

- Fülöp-szigetek: filippinó, angol, francia

- Pápau Új-Guinea: angol, tok pisin, hiri motu

- Új-Zéland: angol, maori

A héten belebotlottam egy érdekes linkbe, ami összegez pár tényt Magyarországról, illetve a magyarokról. Bár igen tényszerű, ugyanakkor van benne némi értetlenség is, ami azért jól példázza, mennyire keveset tud rólunk a világ az eredményeink ellenére. Ettől a felismeréstől kezdve minden egyes alkalommal, mikor beszélnem kellett arról honnan jöttem, büszkeség és jó érzés töltött el, hogy esélyem van egy olyan kép kialakitására, amit talán nem tud elrontani egyetlen egy rosszindulatú, csak a pénzt harácsoló politikus sem!

Harmony day

Ezen a napon az iskolába járó nemzetek igyekeztek kicsit bemutatni az országukat. Volt aki tánccal, volt aki népviselettel és volt aki egy hagyományos étellel. Tőlünk a lányok gulyást főztek és palacsintát sütöttek. Én igyekeztem a többi kultúrával ismerkedni. Aki ismer az tudja, hogy milyen válogatós vagyok az ételek kapcsán :)

De ha már ott voltak, hát megkóstoltam. Nem finomsági sorrendben:

- sült kolbász (BBQ)-amerikai,

- rizs süti (rice cake)-koreai: rizslisztből készitenek egy nyúlós ragadós tésztát, amire mindenféle zöldséget, babot és kukoricát tesznek. Kézzel kell enni,

- tan mahal (nem biztos, hogy jól értettem a nevét)-indonéz: hosszúmetélt, valami szósz, garnéla, és szerintem cukkini csikok

- rizs süti-indonéz: a rizs kockákon valami zöld, pudingszerű izé volt /Nem erre számitottam, ezért majdnem egyből visszaadtam. Szerencsére a fröccs segitett, hogy minden a helyén maradjon és a hetedikről ne kináljak meg senkit se az utcán :D /

Minden út Gyöngyösre vezet!

Ez egy olyan tény, amit a nem Gyöngyösön lakók nem hajlandók tudomásul venni, de ez legyen az ő gondjuk. Röviden a sztori, mely újabb bizonyitéka a fenti állitásnak.

Az egyik lakótársunk (Tomi) apuja és a barátjuk látogattak ki hozzá egy hétre. Ennek örömére első este kellemesen bepálinkáztunk. Legközelebb csütörtökön jöttek, mert Tominak akkor volt szabad estéje. Kiültünk a hátsóudvarra borozgattunk, sztoriztunk, Tomi barátja, Norbi, pedig csótányokat fotózott. Mikor visszaült az asztalhoz és belefogtunk a ki-honnan való témába. Miután elmondtam, hogy gyöngyösi vagyok, kiderült, hogy van egy nagyon jó, közös ismerősünk Áron személyében!

Szóval kicsi a világ még itt is :D

Az estének volt egy másik tanulsága a lélekvédorlásban hivők számára: sose akarj házinyúl lenni Olaszországban! (Többit majd Timi elmeséli)

A Pók

Miután elmentek a vendégek. Chiara talált egy pókot a szobájában. Igen, jól látjátok van vagy 6cm hosszú! Szóval, mindenki elkezdte fényképezni, meg találgatni, hogyan kellene kitenni, ugyanis az olasz lány nem engedte, hogy egy laza papucs csapással vessünk véget a fenyegetésnek, mikor megjött a brazil barátja. Chiara megmutatta neki, mire odament, megsimogatta és közölte, hogy ez már halott! Persze nem volt az. Hozott egy zacskót, amivel megfogta és kitette, én meg a szobába is alig mertem bemenni fényképezni :D

Sydney sötét oldala

Pénteken elmentem mulatni Utah Jazzre. Nagy meglepetésemre, alig voltunk vagy harmincan, ami egyszer még felment kb. 60-ra, de volt olyan is mikor hárman táncoltunk. Nem is értem miért nem jön el a Sörbárba is zenélni :)
A másik rossz történet az esti buszon esett meg. Haza felére váltottam jegyet, de a nyomorult sofőr Flemingtonig adta és nem Burwoodig, igy majdnem kétszer annyit fizettem, sajnos a turpisságot csak otthon vettem észre. Igazából eddig nem igy ismertem meg Sydneyt :(
Itt nem lehet Forma-1-t nézni, ha meg közvetiti a TV, akkor egy óra alatt négy reklámblokkot is leadnak. Inkább főzök, minthogy nézzem a versenyt.

További bejegyzések

Igyekszem jövő héten is irni, de az a helyzet, hogy hétfőtől reggel 6:30-ra fogok melózni járni, utána suli este kilencig. A következő kéthónap igen kimeritő lesz.

Egy kis csönd

A hét elég eseménytelenül telt az alvás-kaja-suli háromszögben. 

Bár úgy volt, hogy csütörtökön újabb meghallgatásra megyek, de sajnos nem tudtak fogadni egyéb elfoglaltságok miatt, ami egy kis értetlenséget szült a fejemben.

Szerencsére az osztályomba járókat egyre jobban megismerem, bár a koreaik, hogy is nevezzem, "értem" = ahaaaa-ja még mindig megmosolyogtat.

Szombaton kimentünk az IKEA-ba (itt: Ájkiá-nak ejtik) és egy istenjó hot-dogot ettünk. Ennek örömére bevásároltam virsliből két tucatot.

Az együttélés szabályai

Igazán örülök neki, hogy eddigi élet, majdnem egy harmadát kollégiumban töltöttem. Az ott szerzett tapasztalatokat kiválóan tudtam itt hasznositani :D

Pár gyakorlati tanács:

- mielőtt bármit evéshez használnál (lábas, tányér, evőeszköz) mosdd el még egyszer,

- vegyél egy új fakanalat,

- ha éles kést szeretnél használni, vegyél egy olyat, amelyik a leginkább kézre áll neked,

- mosdd ki az ágyneműt olyan mosószerrel, amire valószinűleg nem vagy allergiás, mielőtt először belefekszel,

- mindig papucsban közlekedj,

- a WC ülőkét ajánlott letörölni használat előtt,

- egy pohár fröccs este sokkal elviselhetőbbé tudja tenni a hangos szomszédokat!

Furcsaságok

Erre felé az emberek, ha sokat vásárolnak, akkor egyszerűen haza tolják a bevásárlókocsikat, amiket utána a házak előtt hagynak. Este jön egy utánfutós autó, amire felpakolják őket és visszaviszik jogos gazdáiknak. Felettébb praktikus.

Sem este, sem napközben nem zárjuk a bejárati ajtót, pedig csak kétutcányira lakunk Burwood főutcájától. Hihetetlen ez a közbiztonság!

Miért nem hiányzik egyelőre Magyarország?

Jó szórakozást.

Miniszterelnök Úr! avagy ha írásban nem megy majd "élőszóban".

A jelszó: nyitottság!

Hétfő

Múlt héten irtam arról, hogy sokkal nyitottabban kell hozzáállnom Sydneyhez. Ezért a héten jó párszor emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy mi a jelszó!

Ez először akkor történt meg, mikor kedden bementem az első angol órámra, ahol akkor még nem voltunk ugyan sokan, de én voltam az egyetlen európai. Rajtam kivül volt két mongol srác, két indonéz lány és egy srác, valamint egy-egy koreai lány és srác. A többségük egy vagy két éve itt van már különböző vizumokon, ebből és valószinűleg az európai mi voltomból fakadóan igen érdeklődőek voltak.

A suli jó, bár pont belecsöppentem egy teszt irásba, ami egy kicsit lemeritett.

Kilátás a suliból.

Kedd

Gyakorlatilag semmi érdekes nem történt. Délután a suliba folytatódott a teszt a szóbeli résszel, amire meglepő módon nagyon jó pontot kaptam, illetve kiegészült a csoportunk egy újabb koreai lánnyal, aki mint kiderült a Hiltonban séf.

Egy érdekes dolog azért történt. Visszajeleztek az egyik önéletrajzommal kapcsolatban. Csütörtökön irány az interjú.

Szerda

Végre sikerült elintézni, hogy Timivel egy házba kerüljünk. Szombaton költözök. Egy kicsit sajnálom, mert kezdtem magam egyre otthonosabban érezni Marrickville-ben. Már volt kedvenc kocsmám és pékségem, illetve a környéket is kezdtem egyre jobban megismerni, nem is beszélve a lakótársaimról.

Csütörtök

Eljött a nagy nap. Délután egyre kell mennem az intejúra, illetve kellett volna mennem, de felhivtak reggel nyolckor, hogy változott a program és 10:00 kellene ott lennem, valamint Yennora helyett Auburnbe menjek.

Ez jól telibe vágta a napomat! Gyors öltözködés, papirok összerakása, vonat keresése. Telefon, kulcs, pénztárca, bérlet megvan. Indulás. Már majdnem ott voltam, mikor felhivtak, hogy még is Yennorába menjek. Micsoda szerencse, hogy egy vasútvonalon vannak :D

Az interjún azt kérték, hogy mindenben az igazat mondjam, mert ők is ezt teszik (az a helyzet, hogy az én szakmámban kb. két perc alatt ki lehet deriteni, hogy az embernek mennyi a valós tudása, ezért felesleges bármit is kamuzni). Hárman kérdeztek folyamatosan, ebből ketten elég erős indiai akcentussal. Szóval nagyon kellett figyelnem, hogy mindent megértsek. Végül megegyeztünk, hogy még egyszer elmegyek hozzájuk, ahol szakmailag fognak tesztelni, de úgy láttam szinte biztosan fel fognak venni.

A bér 

Itt a minimum kereset 15$/óra. Nekem e fölötti bért ajánlottak, de nem sokkal, viszont minden szempontból be leszek jelentve. Az összeg miatt eléggé el voltam kenődve, mert többre számitottam a szakmai tapasztalatom miatt, ezért egy csomó emberrel beszéltem mit is jelent valójában. Vélemények, tanácsok:

- nem tudok róla, hogy kapott volna bárki ilyen jó ajánlatot elsőre az ismerőseim közül,

- az, hogy foglalkoztatnak minden ausztrál munkatapasztalat nélkül és ezt nem minimál béren teszik, az azt jelenti, hogy jó munkaerőnek tartanak. Élj vele!

- to earn money is better than not.

Szépen lassan engedett a csalódottságom. Főleg azután, hogy kiszámoltam az itt létem költségeit és rájöttem, hogy napi négy órás munkából, ha jól gazdálkodom, akkor 3-400$-t tudok félretenni. Összevetésképpen 1.100$-ból hazamegyek és visszajövök. 

Talán ez a legfontosabb különbség, ha összevetem Magyarországot és Ausztráliát. Van életem.

Végre rendes anyagot is vettünk a suliban és csatlakozott rengeteg új ember. Azért jó ez a szint már, mert az emberek tudnak angolul kommunikálni, amiből nagyon jó dolgok szoktak kisülni. Például az indonéziaik elmondták, hogy Balira, hogyan lehet olcsón eljutni, illetve melyik szigeteket érdemes még meglátogatni. Szerintem menni fogok :)

Anával (a séf) is sokat beszélgettem. Hihetetlen mennyire céltudatos. Igazán motiváló volt hallgatni, ahogy elmesélte hogyan jutott el Sydneybe, ezért tanult és tanul most is, mert ahogy mondta: - Mindig is a Hiltonban akartam dolgozni, ahol jó, de nagyon kemény!

Megettem az első koreai sütimet, amit majdnem visszautasitottam, de aztán jött a jelszó! A fenébe is finom volt és majdnem elpasszoltam.

Religion or Relationship

Ez egy külön történet.

Azért irtam ezt a cimet, mert angolul jobban kifejezi azt az érzést, amit egy srác osztott meg velem a vonaton. Mikor jöttem befelé a Citybe az interjú után a vonaton leültem egy jól szituáltnak tűnő srác mellé. Elkezdtünk beszélgetni az időjárásról, illetve ki-mit csinál, majd feltettem a kérdést szereti-e a munkáját. Ezután a srác elmesélte az életét, ami ott kezdett érdekes lenni, mikor azt mondta: - I was a drog dealer.

Itt kezdtett megszólalni a kis harang a fejembe, hogy - Te hülye miért nem hallgattál inkább zenét!, majd jött a jelszó! Szóval meghallgattam.

Elmondta, hogyan talált Jézusra és bár jár templomba, nem tartozik egyik felekezethez sem (Religion), mert igazából kapcsolatban van vele (Relationship) és érzi minden nap. Érdekes volt hallgatni és hogy egy másik oldalról is szemléljem a helyzetet legalább gyakoroltam az angolt :)

Péntek

Betűzőverseny a suliban  :) 

Többet nevettünk, mint amit betűzéssel töltöttünk, ugyanakkor jobban összehozta a csoportot. Érdekes, hogy az angol tanulás mellett sok mindent elkövetnek, azért hogy közösségé formálják az osztályokat.

Szombat

Beköltöztem, aminek örömére főztünk egy isteni pörköltöt tejföllel. Utána Timi ment tanulni, mert meg kellett csinálni egy beadandót én pedig némi bor elfogyasztása után neki vágtam az éjszakának. A Chinese Laundryba mentem, ahol Rudimental lépett fel. Hihetetlen volt, amikor az ott levő 200-250 ember egyszerre énekelte 'I'm not giving in'. Szinte felrobbant a hely!

Szép hetet mindenkinek :D

Mardi Gras és a Többiek

Mardi Gras, drága sör

Elindultunk a Mardi Gras-ra, de előtte még Timiéknél ünnepeltünk egy kicsit, illetve meghallgattuk Rubent, hogyan kell besamel mártást csinálni, úgy olasz módra :)

Mondták a többiek, hogy nagyon drága az ital a városban, ezért mindenki bevásárolta számára legmegfelelőbbet, kivétel Andiék, akinek volt vagy egy liternyi hazai birs-körte pálinkájuk. Fajin volt! Főleg a mellé ivott rosé hosszúlépéssel.

Timi és Ruben a konyhában

Szóval igy indult az este aztán előkerültek régi slágerek és már énekeltünk is. Végül olyan 23:00 óra körül sikerült elindulnunk. Legalábbis azt hiszem.

Temészetesen már rég lement a felvonulás, ennek ellenére rengeteg ember volt az utcákon, rengeteg rendőr kiséretében. Nos, itt nem a tüntető tömegeket kellett egymástól távol tartani, hanem a magukról keveset tudó  embereket megvédeni saját hülyeségüktől.

      

                               Itt az emberek szeretnek                        Azt tudnám, hogy a srác  

                                mezitláb járni az utcán!                                    mire várt. 

Csöppnyi tanácstalanség után elindultunk a Három Majomba. Sajnos ott kb egy massziv 10m-es sor várakozott, ezért tovább indultunk a Sweeney's-be. Kivülről semmi belül egy pult, játékgépek, 10 ember. 

Már azon morfondiroztam, hogy ma sem fogok bulizni, mikor elindultunk felfelé egy addig számomra láthatatlan lépcsőn! Noháááááát! Igy mentünk 3 szintet mire felértünk a tetőre, ahol rengeteg ember ivott beszélgetett, énekelt! Nagyszerű érzés volt. Egy fél asztalhoz sikerült odakeverednünk. Mikor elkezdtem elhozni a pulttól a pohár söröket (Csapolt Heineken 6$/0,35l), az asztalnál ülő srác viccből megpróbálta elvenni az egyik poharat, temészetesen jó szokás szerint egyből ráförmedtem, hogy ugyan miért akarja az én sörömet? Szerencsére sikerült vele, meg a barátnőjével szóba elegyedni, igy végül egy kedélyes beszélgetés lett a viccből.

Pár szót még a helyről. Kicsit olyan érzésem volt mintha otthon a Corvin tetőn lettem volna és rájöttem, hogy Sydney sokkal többet rejt, mint azt gondoltam és sokkal nyitottabnak kell lennem, ha tényleg meg akarom ismerni :)

Ezután átmentünk újra a Három Majomba, miután a velünk levő spanyolokat, már csak oda engedték be :D
Szóval a Három Majom. Kellemes több szintes bár, aminek a tetején van a diszkó. Alapterületre talán mint a Karma. És ennyi volt a pozitivum, egy csapolt Stella 10$/0,35l, plusz a dj szakma szégyene volt, amit ott művelt az a gyerek. Nulla keverés, ütem, sebesség, és ez Sydney egyik menő helye. Biztos, hogy ide nem a zenéért járnak az emberek.

Az este mérlege: -80$

Honvágy

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Először azt hittem, hogy ez egy tipikus magyar jelenség, de ahogy egyre többet és többet beszélek külföldiekkel kiderül, hogy sokukban nagyon erős a honvágyérzése legyen szó spanyolról, olaszról vagy éppen angolról. 

Pedig, abban mindenki egyetért, hogy otthon, Európában, sokkal rosszabb a helyzet mint itt, de az az otthonuk és haza akarnak menni.

Ez a téma még biztosan fel fog jönni többször is. Meglátjuk majd!

Titkos Sydney

Ahogy a Sweeney's kapcsán is irtam, kezdem olyan oldaláról megismerni Sydneyt, ami már több mintha csak egy túrista lennék.

Hasonló élményben volt részem, mikor betévedtünk China Townba vásárolni, vagy mikor legutóbb elmentünk hétfőn ebédelni Timivel. Láttunk egy bisztrót, normális kaja árakkal (egy tányér bolognai 8,5$). Szóval bementünk, majd meglepődve tapasztaltuk, hogy sehol egy asztal csak billiárdozni lehet vagy hátul kaszinózni. Szencsére a pultos lány útba igazitott minket az emelet felé. Fenn megrendeltük az ételt, majd kiültünk a teraszra, ami igazából nem is az volt, de ezt nehéz leirni. Látni kell :D

STB

Hétfőn főztem kukoricát és sajnos az is finom :D

Itt van az ősz, itt van újra...

Mi van??? Sajnos, igen. A világ ezen felén ma hivatalosan is beköszöntött az ősz. Nem hivatalosan, már tegnap ránk nyitotta az ajtót, ugyanis cefetül hideg van (fel kellett vennem egy pulcsit) és esik! Néha kicsit, néha monszun :P

 

Ezen át vezet az út az állomásra :( Kabát az ebnek, nehogy megázzon :)

Ez van. 

A mai első téma: itt sem fenékig tejfel az élet, avagy mi mennyibe kerül!

Felbuzdulva a kenyér árán, úgy gondoltam itt az ideje, hogy egy terjedelmesebb listát tegyek közzé arról mi mennyibe kerül itt. Két nagyon fontos dolog ezzel kapcsolatban. Az első: az itt vásárolt termékek 90-95% belföldről származik. A második: ha belföldi akkor az élelmiszerek 1-4 dollár körül mozognak, mig egy import  áru ára 8-12 dollár. Új-Zéland is importnak számit, ugyanis ma venni akartam sárgabarackot, mikor észleltem, hogy kilónként 10 dollárba kerül (kb. 2.300 Ft), ezért gyorsan visszaraktam őket a helyükre, nehogy még megvetessék velem, mert megérintettem :)

Akkor itt a lista a számomra legfontosabb élelmiszerekről  :) /1 dollár kb. 230 Ft/

- Kenyér, 750g, 4,85$/db

- Vaj, 250g, 2$/db (akciós)

- Görögdinnye, 1$/kg

- Barilla spagetti tészta, 500g, 2$/doboz (akciós)

- Előre csomagolt darált marhahús, 400g, 4,5$/doboz

- Szalámi, sonka, 18-19$/kg (meg kell jegyeznem, hogy errefelé, bár sok magyar él, az élelmiszer iparban ez nem nagyon tapasztalható, ugyanis a magyarnak mondott szalámi csak parikás és csipős volt)

- Fokhagyma, 19$/kg

- Egyszerű buborékos viz (mint otthon a Tesco-s, kicsit jobb az ize), 0,88$/1,5l

- Mozarella sajt (pizzára való), 550g, 6,5$/csomag

- Brokkoli, 4$/kg

- Dupla Snicker csoki, 2$/csomag

- Rosé bor, 750ml, 15$/üveg

A második téma: a közlekedés azon belül is a vonatok

Errefelé a vasút álcázott HÉV, ami valójában metró. Bocs a képzavarért. Szándékos volt :D Szóval, ugyanazon a vonalon közlekedi a HÉV, amin a vonatok is járnak, csak annyi köztük a különbség, hogy a vonatok messzebre mennek. Mire ide, Marrickvillbe, érkezik már a munkába járókat, vagy az olyan turistákat hozza a jármű, mint én. Igy utazunk egy pár állomást mire Central-ba érünk. Itt fut össze az összes vonal egyszerre, és innentől kezdve megyünk be a föld alá, mint egy metró. Egyébként az állomások három szintesek, de jól ki vannak táblázva, illetve elég kompaktok, nem kell sokat sétálni, hogy az ember az egyik vonalról átszálljon egy másikra.

A másik nagy ötlet a kocsik. Amint beszállsz a vagonba, mehetsz lefelé, illetve felfelé, igy máris kétszer annyi ember fér el! Az ülések támláját, pedig egyetlen laza mozdulattal abba az irányba hajthatod, amerre éppen utazol, vagy ha többen vagytok akkor kialakithattok egy hat személyes ülőhelyet.

Mielőtt mindenki azt hinné, hogy ők is megragadtak a MÁV szintjén még el kell mondanom, hogy ennél régebbi vagonok is teljesen üzemképes állapotban vannak, illetve ennél modernebb vonatok is száguldoznak Sydneyben. Majd legközelebb olyat is fényképezek :)

Elérkeztem mai utolsó témámhoz.

Igen, eljött ez a pillanat is. R-Go koncertre megyek. Sok italt és némi pálinkát is igérnek a szervezők, már csak ezért megéri elmenni. A többi majd kiderül :D