Ezt hozta...

...a december, a Mikulás és úgy általában az élet :)

Szóval az elmúlt három hét elég sűrűre sikeredett és még most következik a karácsony. Remélem, nem felejtek ki semmit sem.

Még 2 év

Mielőtt visszajöttünk volna Fidzsiről értesítést kaptam az immigrációs hivataltól, hogy elfogadták a vízum kérelmemet, vagyis további két évig tartózkodhatok hivatalosan az országban, de pörögjünk vissza az elejére, mert igen hosszú volt az út idáig.

Februárban, mikor kijöttem, szeptemberig szóló diákvízumom volt. Miután elkezdtem dolgozni, a főnököm többször is megemlítette, hogy szívesen megszponzorálna. Gyakorlatilag augusztus közepére hoztam meg döntést, hogy szeretnék még maradni (igazából, mivel minden megtakarításomat feléltem eddigre, így nagyon nem is volt más lehetőségem, bár sosem éreztem, hogy ez egy kényszerpálya lenne). Le kellett tennem egy IELTS nyelvvizsgát, amiből az 5-ös szint a kötelező. Négy részből áll: olvasás, fogalmazás, hallásutáni szövegértés és beszéd. Bár ezt a nyelvvizsgát otthon, ha jól tudom, akkor nem fogadják el, mert csak az angol nagykövetségen lehet belőle vizsgázni, viszont pont ezért, az összes angol nyelvű országban ezt ismerik csak el. Ezután következett egy orvosi vizsgálat, majd a formanyomtatványok kitöltése és elküldése az ügynöknek. Szeptember 5-én került feltöltésre a kérelmem és elvileg 4-6 hét lett volna az elbírálási határidő.

Végül is ezt tartották, mert három hét alatt megvolt a döntés a visszaigazolástól számítva. Sajnos a visszaigazolás és a feltöltés között közben eltelt nyolc hét. Itt, ugyanis ha egy bíráló visszaigazol egy ügyet, akkor azzal csak ő foglalkozik, és ha ő közben elmegy szabadságra, akkor nem veszi át más. 

Mivel közben lejárt a diák vízumom és még nem kaptam meg az újat, ezért egy úgy nevezett áthidaló vízumra kerültem. Ez tulajdonságaiban ugyanaz, mint a lejáró vízum.

Miért jobb ez a szponzorvízum, mint a diák? Mert így végre korlátozás nélkül dolgozhatok, nem kell iskolába járnom, valamint az egészségügyi biztosításomat a cég fizeti.

A következő két évben még valószínűleg még itt leszek, de nem jelenteném ki teljesen biztosan. Fidzsi és a világ többi része nagyon vonzó lett ;)

Változások

Mostanában kezdem érezni, hogy eddig kényeztetett a sorsom. Nehéz megfogalmazni. A stabil munkahely ellenére rengeteg változás és bizonytalanság van az életemben.

Akiket eddig megismertem, azok közül többnek lejár vagy már le is járt a vízuma, ezért tovább állt vagy éppen ezen morfondírozik.

A házban, ahol lakunk és hamarosan megüresednek helyek, és ha nem találunk bérlőket, akkor nekünk is el kell gondolkodni a tovább lépésen. Bár ez nem tűnik most olyan vészesnek, mert egy hete elkezdődött valami kakadu párzási időszak és gyakorlatilag reggel nyolctól este hétig folyamatosan zajonganak :)

Van, azért jó dolog is. December elején megérkezett a Gazella, hogy négy hetet eltöltsön velünk. Nagyon jó, hogy itt van. Kicsit bepörgi a házat. Ráadásul mindent meg akarunk nekik mutatni, ezért nincs fáradtság és kifogás meló után menni kell vele!

Múlt hét végén leugrottunk Jervis-bay-be, ahol egy turista parkban szálltunk meg. Olyan volt, mint ha egy állatkertben laktunk volna. Mindenhol kenguruk - a zsebitől a kifejlett két méteresig -, kakaduk, kacsák, pelikánok és egyéb halászmadarak. Képek!

Most hétvégén elmentünk egy egynapos túrára a Fingal bay, Anna bay, Hunter valley, Newcastle útvonalon. Természetesen a felhős idő ellenére mind a hárman leégtünk, mert délben elaludtunk a parton. Az okosak, mint én, természetesen mind a két oldalon :D Képek!

Lassan el is kezdem ledobni!

Bár nagyon jól szórakozunk, sajnos pár nap múlva haza kell utaznia, ami miatt kicsit szomorkás vagyok :(

Az első Karácsony

Ez az első Karácsonyom külföldön. Kicsit fura is, hogy rövidnadrágban és pólóban rohangálunk és, hogy azon tanakodunk vajon kimenjünk-e a partra napozni és úszni egy kicsit :)

Majd meglátjuk! Ma minden estre megünnepeljük Ádám névnapját, Alberto főz, mi karácsonyi filmeket nézünk és közben sörözgetünk.

Remélem mindenkinek hasonlóan jól fog telni!

Kellemes karácsonyi ünnepeket mindenkinek!

Kirándulás, kirándulás, kirándulás!

Sajnos, a múlt héten kicsit összejöttek a dolgaim, ezért maradt ki a szokásos beszámoló, de most, hogy végre magam mögött tudok egy hét allergiás orrfújást, újult erővel (és lehetőleg minél rövidebben) vágok neki a mostani irásnak :)

Múlt hét

Hol is kezdjem? Csütörtökön lógtam a suliból, ugyanis Ádám vett egy kocsit és kitaláltuk, hogy elmegyünk kirándulni. A térképen látható útvonalon haladtunk. Bátran lehet módositani a térképet :)

Nagyobb térképre váltás

Először az Australian Reptile Parkba mentünk, ahol simogattam egy kengurut, láttam koalát, vombatot, tazmán ördögöt és egy csomó más állatot. A képeket itt találjátok.

Hihetetlen, hogyan alszanak a koalák :D 

A többi videót itt nézhetitek meg!

Az állatkodás után tovább indultunk, mert igazából fürödni szerettünk volna az óceánban. Elsőként  Shoal Bay-nél álltunk meg. Már az a part is hihetetlenül gyönyörű volt, de amit utána láttunk attól elállt a szavam. A körút második pontja Fingal Bay lett. Ha megnézitek a térképet láthattok egy szigetet a közelben. Ez csak dagálykor sziget, mert apálykor előtűnik egy vékony homokpad, amin át lehet sétálni. Sajnos, mikor mi ott voltunk, akkor már félméteres volt a viz. Igen, mi is atz gondoltuk mi az a félméter, de kb. két-három lépés után visszafordultunk, ugyanis a tenger két oldalról csapkodott minket hihetetlen erővel! Jobbnak láttuk, ha ma nem emberkedünk vele!

Ezután átmentünk One Mile Bay-re, de ott csak szétnéztünk, mert siettünk Anna Bay-re. Hihetetlen mekkora itt a tengerpart. Saccra 30m széles lehet, hosszú kilométereken keresztül. Remélem a képek visszaadják, azt elképesztő érzést, amit átéltem! A környék gyakorlatilag teljesen homokos és helyenként olyan volt, mintha a sivatagban lennénk. Képek!

Napnyugta környékén elindultunk Newcastle-be kaját szerezni. Végül egy Mekiben kötöttünk ki :) Utána irány haza. Ez a kis túra egy 14 órás kirándulás lett, de minden perce élmény volt. Na jó, nem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az autópálya kritikán aluli, jobban ráz mint a régi M1-es!

Timi szülinap, Bondi Beach, magyar kaja

Szombat este megünnepeltük Timit egy kocsmatúra keretében, ami egy kicsit rövid lett, ám annál jobban éreztük magunkat. Másnap megint megünnepeltük Timit, ám ezúttal kimentünk Bondi Beachre. A hullámok iszonyatosan jók voltak, mint a gyerekek a hullámmedencében, úgy ugráltuk át őket, vagy utaztunk a tarajukon. A nap végén elmentünk a közeli magyar étterembe, hogy leteszteljük a kinálatot. Mindenki más kaját rendelt, azért hogy minél többet fogást ki tudjunk próbálni. Szerencsére nem kellett csalódnunk, minden olyan izű volt, amilyennek lennie kellett :D

Sorrendben: előétel: lángos; levesek: gulyás és lencse; főétel: bakonyi, vadas, bécsi szelet tejfölös ubisalival.

Majdnem kihagytam! A héten megkaptam az első fizumat :D

Ez a hét

Amint azt már irtam a bevezetőben a héten kiderült valamire itt is allergiás vagyok. Szerencsére hamar elmúlt, hála a nagy dózisban elfogyasztott C-vitaminnak! Hétfőtől péntekig egy hatalmas vastelepre jártunk acél lemezeket vizsgálni. Halálosan unalmas munka volt, de szerencsére az eső nem esett ránk, illetve a napszúrástól sem kellett tartanuk.

Pénteken az osztállyal elmentünk a Madame Tussauds-ba, mivel a suli kapott kedvezményes jegyeket. Mint a gyerekek a játszótéren, úgy rohangált mindenki. Természetesen én is! Itt Mad Max motorján ülök a japán osztálytársammal Chi-vel. Többi kép!

A végén csináltunk még egy csoport fotót emlékbe és már éppen el akartam köszönni, mikor az egyik tanár, mellesleg egy kicsit fiatalabb srác mint én, odaszólt, hogy indulunk a közeli Cargo Bar-ba sörözni. Akkor gyerünk! Az első körben még csak egy pohárral kértem, a második körre már Sok (francia srác, a neve kiejtve: Szok) egy kancsóval jött vissza :) Egy órával később már három kancsó volt az asztalon és még csak fél kilenc volt. Este tizre kicsit megfogyatkozott a társaság, gyakorlatilag négyen maradtunk: Romi a tanárunk (dubaji), Ryan (koreai), Frank (magyar) és én. Egy érdekes történet Ryanról. Már többször is mondta, hogy egyszer eltöltött négy napot Pesten. Most, hogy a sör kellően feloldotta a gátlásait elmondta, hogy mi volt az oka az utazásnak. Gyerekkorában látott egy koreai filmet, amiben Kim Jong Il (volt észak-koreai diktátor), ellátogatott Pestre, ahol egy dél-koreai mesterlövész lelőtte :D Annyira megtetszett neki Pest, hogy eldöntötte ő ezt látni akarja élőben is! Hihetetlen! Tessék, pár évvel később a Lánchidon fotóztatta le magát!

Fél tizenegy körül átsétáltunk a közeli La Cita Bar-ba, mert Romi brazil ismerősei zenéltek. Pár perccel később kiderült, hogy samba oktatás is lesz és máris egy brazil lánnyal együtt próbáltam megtanulni pár alaplépést :D

Kezdem érteni miért szeretem a törütemű zenét, mert gyakorlatilag semmi ritmus érzékem sincs. Szencsére a lány sokkal jobban tisztában volt a lépésekkel mint én! Komolyan mondom kedvet kaptam ahhoz, hogy megtanuljak samba-zni! Nem sokkal később a többiek leléptek, és amig vártam Ádámra gyönyörködtem a lányok tánctudásában ;)

Ádámmal iszogattunk még egy kicsit, majd tettünk még egy kört a Darling Harbour-ban utána irány haza. Végre sikerült úgy haza érnem, hogy nem aludtam át a megállót!

Szombaton főztünk egy kicsit (borsó leves, rántott csirke comb, fasirt, jázmin rizs, krumplipüré). Ádám talált egy magyar hentesboltot, ahonnan hozott szárazkolbászt! Nagyon jó lesz az Univeres majonézes tormával :D

Nyelvoktatás

Imádok iskolába járni! Tessék ez is elhangzott, pedig soha életemben nem voltam az a nagyon iskolába járó tipus. Most mégis ott vagyok minden nap, hiába vagyok fáradt a nap végén. Lassan javul az angolom is, bár még mindig nagyon alapszintű a beszédem és a fogalmazásom.

Minden héten meg is kapom a tanáromtól, hogy nem vagyok elég udvarias, túlságosan tömören válaszolok, illetve irásban nincsenek összeszedve a gondolataim, csapongok. Jók a meglátásaim, amiket leirok, viszont nincs kapcsolat ez egyes részek között. Ha visszagondolok az iskolás éveimre nem igazán voltam az a kifejezetten választékosan fogalmazó diák.

Soha nem gondoltam volna, hogy a magyar fogalmazási képességem (képtelenségem) kihatással lesz egyszer az angol tudásomra. Nagyon kell koncentrálnom, hogy a berögzült szókapcsolatok helyett a megfelelőeket használjam mind beszédben, mind irásban, emiatt sokkal lassabban beszélek és irok, ami problémát okoz a gyakorlótesztek kitöltésekor. Például, ha itt azt mondod, hogy kell (want), vagy szükségem van rá (need), akkor könnyen tuskónak néznek. Otthon ez egy teljesen bevett szófordulat és talán ezért nem is érezzük, hogy milyen erős kifejezés, mikor a másiknak azt mondjuk, hogy "Azt akarom, hogy..."

Kiegészités

Mikor visszaolvastam a legutóbbi bejegyzésemet rájöttem, hogy vannak benne befejezetlen gondolatok. Köszönhetően a szegényes fogalmazási képességemnek és a fáradtságnak :)

Akkor jöjjön, ami kimaradt

A végső konklúzió a véleményekkel kapcsolatban: mit vagy hajlandó megtenni az életben maradásért?

Itt hiába van felsőfokú végzettséged, sok éves szakmai tapasztalatod, ha nincs megfelelő angolod, akkor nagyon nehéz érvényesülni. Ha van, még akkor sem biztos, hogy sikerül a szakmádban elhelyezkedni. Ha bárki úgy gondolja, hogy hasonló kalandra adja a fejét mint mi, muszáj tisztáznia magában, meddig hajlandó elmenni, hogy pénzt keressen.

Itt, nem mi vagyunk otthon, de szerencsére eddig nem nagyon tapasztaltam, hogy ezt különösebben éreztették volna velem. 

A múlt héten olvastam egy cikket az indexen egy lányról, aki otthonról indulva jutott el a világ egyik legjobb játékgyártójához (Call of Duty). Ajánlott mindenkinek. Nagyon inspiráló, illetve a végén van egy nagyon fontos mondat, amit mindenkinek érdemes megfontolnia, ha neki indul a világnak!

Jó olvasgatást mindenkinek!