Az őskáosz és, ami vele jár

A zangol

Zsong a fejem. 

Múlt héten újra a szokásos teszt következett, melyet kiváncsian vártam. Vajon mennyit fejlődtem! Abban biztos voltam, hogy többet tudok csak a mennyiség volt a kérdés.

Sajnos, már a szóbeli után kiderült a mennyiség a minőség rovására ment. Csak egy hatost kaptam, ami jelentős visszalépés a heteshez képest. Hosszan beszélgettem a tanárommal erről. Ő is azt mondta, hogy ennél többet várt tőlem, mert tudja, hogy tudom a szavakat, ugyanis az órai munkám kiemelkedő. Eléggé elkenődtem. Egész este azon agyaltam mi lehet a gond.

Amikor kijöttem Ausztráliába volt egy nagyon alapszintű nyelvtani tudásom (egyszerű jelen, egyszerű múlt) és egy pár száz szavas szókészletem. Mostanra újra köszönő viszonyba kerültem a passive tense-szel, és a mindenféle perfect-tel. A szókincsem is elkezdett kibővülni, kiegészülve különböző helyi szleng mondatokkal.
Azért, hogy elkezdjenek berögződni az új dolgok nagyon figyelnem kell rájuk mindegyes beszélgetésnél. Ennek következtében a beszédem monotonná, szakadozottá vált, valamint az idők keveredése is jobban előtérbe került. Röviden, beállt az ŐSKÁOSZ!

Pfff!

Lehet, hogy itt lenne az ideje némi szabadságot kivennem, hogy kicsit kitisztuljon a fejem :(

Manly

Pénteken Ádám szabadnapos volt, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Manly-i partot. Mellesleg nekem is jól jött a kirándulás, hogy kicsit oldódjon a csalódottságom.

Nagyobb térképre váltás

A tengerpart látványánál csak egy gyönyörűbb volt, mégpedig mikor megláttam Sydney-t és a Harbour Bridge-et a lenyugvó nap fényeiben. A lélegzetem is elállt. Remélem, hogy a képek és a videó vissza tudnak adni nektek valamit ebből az érzésből :)

Ki birja velünk?

Rövid időn belül háromszor kellett feltennem magamnak ezt a kérdést. A legutóbbi bejelentkezésben elmeséltem, hogyan alakult az est vége, mikor a megmaradt négyből ketten, Frankkel, magyarok voltunk.
Múlt héten elbúcsúztunk az egyik tanárunktól szerdán. Szerencsére csütörtökön ANZAC Day volt, ami gyakorlatilag tisztelgés az elesett és szolgáló ausztrál és új-zélandi fegyveres erők katonái előtt. Visszatérve a búcsúztatásra. Hozzávetőleg 14-16-an mentünk le a közeli Maloney's Pub-ba délután hat magasságában. Rendkivül jót beszélgettünk, igazi közösségépitő kiruccanás lett. Záporoztak a

sörök kancsós kiadásban, valamint lassan megjöttek az estére beharangozott zenészek is. Igy érkeztünk el a fél tizenegyhez, amikor már csak négyen maradtunk. Éva, Edina, Frank és én. Nem véletlen, ha nagyon magyarosnak tűnnek a nevek. Ez van, megint kidőlt mindenki.

Pénteken megint nyakunkba vettük a várost Ádámmal a Manly-i kirándulás után. Az első állomásunk a Darling Harbourban levő Hard Rock Café volt, ugyanis Timi a hely egyik hostja lett. Hurráááá!!!!

Amellette, hogy jó kis rock zene szólt a helyen, lenyűgöző volt a kilátás az esti kikötőre és a környékre.

Timi megsúgta, hogy akciós a whiskey, ezért több se kellett nekünk, az első sört már nem követte második. Viszont a Jack, Johnnie párosból bevertünk vagy három duplát. Innen átmentünk a Star Bar-ba, hogy találkozzunk az ir lakótársainkkal. A találkozás örömére meghivtak minket egy körre. Kicsit lassabban haladtam még az elsővel, mikor mondták, hogy álljunk tovább. Nem volt mit tenni, ha már kikérték csak nem hagyom ott a másik poharat. Megittam egy húzásra. Az irek elképdve álltak és csak annyit mondtak: That was impressive! Hű, kivivtam az elismerésük :)
Elindultunk a már-már törzshelyünknek számitó Sweeney's-be, ahol egy igen jót beszélgettünk, majd következett a szokásos kérdés: Scruffy's Murphy?

Gyerünk, nézzük meg, hátha most beengednek - érkezett a válasz. Szerencsénk volt, bár kivételesen az egyik ir srác mondta teljes meggyőződéssel magáról, hogy ő bizony magyar, azért hogy beengedjék! :D
Benn a szokásos jó zene szólt, néha énekeltünk, néha táncoltunk, de minden alkalommal whiskey-vel a kezünkben, majd négy körül megindultunk hazafelé Liammel egy-egy falafel kiséretében.

Ők legalább tartották valamennyire velünk a lépést, de van még mit fejlődniük! :D

Vacsi

Szombaton elmentem vacsizni a magyar étterembe, bár ezúttal elkisért négy helyes lány is. Az egyik koreai osztálytársam a szerdai beszélgetés közben megemlitette, hogy sohasem volt még európai étteremben és nem evett még ilyen ételt. Erre megkérdeztem mennyire tetszene neki a magyar. Rögtön mondta is, hogy gyerünk szombaton vacsizni és ha lehet jönnének a barátnői is, mert ők is szivesen ennének mást a náluk szokásos fogásokon kivül.
Elsőre tengeri kaját akartak enni, de erről sikerült őket lebeszélnem, miután közöltem, hogy sehol sem határos velünk tenger vagy óceán :)
Minden fogást el kellett magyaráznom, hogy hogyan készitjük és milyen fűszereket használunk hozzájuk.

Fogások:
- előétel: lángos tejföllel, fokhagymával (nagyon izlett nekik, főleg fokhagymásan)
- Mae (japán): csirke paprikás nokedlivel,
- Clare (koreai) és Sun (koreai): párolt bélszin, torma mártással és kenyérgombóccal,
- Nari (koreai): bécsi szelet tepsis krumplival,
- Gergő (magyar): cigány pecsenye tepsis krumplival és párolt lila káposztával,
- ital: Dreher sör.

Mikor megjött az összes főfogás elkezdtünk osztozkodni, hogy mindenki mindenből ehessen. Az est első helyét a csirke paprikás kapta.

Mikor meglátták a nokedlit az volt az első kérdésük: - Mi ez, popcorn? :D

Nagyon jó este volt, hiszen négy ázsia lánnyal sikerült jobban megismertetni a magyar kultúrát és a popcorn kinézetű tésztát. A végén kaptam egy visszahivást, ezért ha mindenkinek úgy alakul a szombatja, akkor irány egy koreai étterem. Érdekes lesz :)

Valaki megharapott

Ezen is át kellett esni. Valami megcsipett az egyik éjjel.
Lassan múlik és még fáj is! Pfff!

Kirándulás, kirándulás, kirándulás!

Sajnos, a múlt héten kicsit összejöttek a dolgaim, ezért maradt ki a szokásos beszámoló, de most, hogy végre magam mögött tudok egy hét allergiás orrfújást, újult erővel (és lehetőleg minél rövidebben) vágok neki a mostani irásnak :)

Múlt hét

Hol is kezdjem? Csütörtökön lógtam a suliból, ugyanis Ádám vett egy kocsit és kitaláltuk, hogy elmegyünk kirándulni. A térképen látható útvonalon haladtunk. Bátran lehet módositani a térképet :)

Nagyobb térképre váltás

Először az Australian Reptile Parkba mentünk, ahol simogattam egy kengurut, láttam koalát, vombatot, tazmán ördögöt és egy csomó más állatot. A képeket itt találjátok.

Hihetetlen, hogyan alszanak a koalák :D 

A többi videót itt nézhetitek meg!

Az állatkodás után tovább indultunk, mert igazából fürödni szerettünk volna az óceánban. Elsőként  Shoal Bay-nél álltunk meg. Már az a part is hihetetlenül gyönyörű volt, de amit utána láttunk attól elállt a szavam. A körút második pontja Fingal Bay lett. Ha megnézitek a térképet láthattok egy szigetet a közelben. Ez csak dagálykor sziget, mert apálykor előtűnik egy vékony homokpad, amin át lehet sétálni. Sajnos, mikor mi ott voltunk, akkor már félméteres volt a viz. Igen, mi is atz gondoltuk mi az a félméter, de kb. két-három lépés után visszafordultunk, ugyanis a tenger két oldalról csapkodott minket hihetetlen erővel! Jobbnak láttuk, ha ma nem emberkedünk vele!

Ezután átmentünk One Mile Bay-re, de ott csak szétnéztünk, mert siettünk Anna Bay-re. Hihetetlen mekkora itt a tengerpart. Saccra 30m széles lehet, hosszú kilométereken keresztül. Remélem a képek visszaadják, azt elképesztő érzést, amit átéltem! A környék gyakorlatilag teljesen homokos és helyenként olyan volt, mintha a sivatagban lennénk. Képek!

Napnyugta környékén elindultunk Newcastle-be kaját szerezni. Végül egy Mekiben kötöttünk ki :) Utána irány haza. Ez a kis túra egy 14 órás kirándulás lett, de minden perce élmény volt. Na jó, nem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az autópálya kritikán aluli, jobban ráz mint a régi M1-es!

Timi szülinap, Bondi Beach, magyar kaja

Szombat este megünnepeltük Timit egy kocsmatúra keretében, ami egy kicsit rövid lett, ám annál jobban éreztük magunkat. Másnap megint megünnepeltük Timit, ám ezúttal kimentünk Bondi Beachre. A hullámok iszonyatosan jók voltak, mint a gyerekek a hullámmedencében, úgy ugráltuk át őket, vagy utaztunk a tarajukon. A nap végén elmentünk a közeli magyar étterembe, hogy leteszteljük a kinálatot. Mindenki más kaját rendelt, azért hogy minél többet fogást ki tudjunk próbálni. Szerencsére nem kellett csalódnunk, minden olyan izű volt, amilyennek lennie kellett :D

Sorrendben: előétel: lángos; levesek: gulyás és lencse; főétel: bakonyi, vadas, bécsi szelet tejfölös ubisalival.

Majdnem kihagytam! A héten megkaptam az első fizumat :D

Ez a hét

Amint azt már irtam a bevezetőben a héten kiderült valamire itt is allergiás vagyok. Szerencsére hamar elmúlt, hála a nagy dózisban elfogyasztott C-vitaminnak! Hétfőtől péntekig egy hatalmas vastelepre jártunk acél lemezeket vizsgálni. Halálosan unalmas munka volt, de szerencsére az eső nem esett ránk, illetve a napszúrástól sem kellett tartanuk.

Pénteken az osztállyal elmentünk a Madame Tussauds-ba, mivel a suli kapott kedvezményes jegyeket. Mint a gyerekek a játszótéren, úgy rohangált mindenki. Természetesen én is! Itt Mad Max motorján ülök a japán osztálytársammal Chi-vel. Többi kép!

A végén csináltunk még egy csoport fotót emlékbe és már éppen el akartam köszönni, mikor az egyik tanár, mellesleg egy kicsit fiatalabb srác mint én, odaszólt, hogy indulunk a közeli Cargo Bar-ba sörözni. Akkor gyerünk! Az első körben még csak egy pohárral kértem, a második körre már Sok (francia srác, a neve kiejtve: Szok) egy kancsóval jött vissza :) Egy órával később már három kancsó volt az asztalon és még csak fél kilenc volt. Este tizre kicsit megfogyatkozott a társaság, gyakorlatilag négyen maradtunk: Romi a tanárunk (dubaji), Ryan (koreai), Frank (magyar) és én. Egy érdekes történet Ryanról. Már többször is mondta, hogy egyszer eltöltött négy napot Pesten. Most, hogy a sör kellően feloldotta a gátlásait elmondta, hogy mi volt az oka az utazásnak. Gyerekkorában látott egy koreai filmet, amiben Kim Jong Il (volt észak-koreai diktátor), ellátogatott Pestre, ahol egy dél-koreai mesterlövész lelőtte :D Annyira megtetszett neki Pest, hogy eldöntötte ő ezt látni akarja élőben is! Hihetetlen! Tessék, pár évvel később a Lánchidon fotóztatta le magát!

Fél tizenegy körül átsétáltunk a közeli La Cita Bar-ba, mert Romi brazil ismerősei zenéltek. Pár perccel később kiderült, hogy samba oktatás is lesz és máris egy brazil lánnyal együtt próbáltam megtanulni pár alaplépést :D

Kezdem érteni miért szeretem a törütemű zenét, mert gyakorlatilag semmi ritmus érzékem sincs. Szencsére a lány sokkal jobban tisztában volt a lépésekkel mint én! Komolyan mondom kedvet kaptam ahhoz, hogy megtanuljak samba-zni! Nem sokkal később a többiek leléptek, és amig vártam Ádámra gyönyörködtem a lányok tánctudásában ;)

Ádámmal iszogattunk még egy kicsit, majd tettünk még egy kört a Darling Harbour-ban utána irány haza. Végre sikerült úgy haza érnem, hogy nem aludtam át a megállót!

Szombaton főztünk egy kicsit (borsó leves, rántott csirke comb, fasirt, jázmin rizs, krumplipüré). Ádám talált egy magyar hentesboltot, ahonnan hozott szárazkolbászt! Nagyon jó lesz az Univeres majonézes tormával :D

Nyelvoktatás

Imádok iskolába járni! Tessék ez is elhangzott, pedig soha életemben nem voltam az a nagyon iskolába járó tipus. Most mégis ott vagyok minden nap, hiába vagyok fáradt a nap végén. Lassan javul az angolom is, bár még mindig nagyon alapszintű a beszédem és a fogalmazásom.

Minden héten meg is kapom a tanáromtól, hogy nem vagyok elég udvarias, túlságosan tömören válaszolok, illetve irásban nincsenek összeszedve a gondolataim, csapongok. Jók a meglátásaim, amiket leirok, viszont nincs kapcsolat ez egyes részek között. Ha visszagondolok az iskolás éveimre nem igazán voltam az a kifejezetten választékosan fogalmazó diák.

Soha nem gondoltam volna, hogy a magyar fogalmazási képességem (képtelenségem) kihatással lesz egyszer az angol tudásomra. Nagyon kell koncentrálnom, hogy a berögzült szókapcsolatok helyett a megfelelőeket használjam mind beszédben, mind irásban, emiatt sokkal lassabban beszélek és irok, ami problémát okoz a gyakorlótesztek kitöltésekor. Például, ha itt azt mondod, hogy kell (want), vagy szükségem van rá (need), akkor könnyen tuskónak néznek. Otthon ez egy teljesen bevett szófordulat és talán ezért nem is érezzük, hogy milyen erős kifejezés, mikor a másiknak azt mondjuk, hogy "Azt akarom, hogy..."

Kiegészités

Mikor visszaolvastam a legutóbbi bejegyzésemet rájöttem, hogy vannak benne befejezetlen gondolatok. Köszönhetően a szegényes fogalmazási képességemnek és a fáradtságnak :)

Akkor jöjjön, ami kimaradt

A végső konklúzió a véleményekkel kapcsolatban: mit vagy hajlandó megtenni az életben maradásért?

Itt hiába van felsőfokú végzettséged, sok éves szakmai tapasztalatod, ha nincs megfelelő angolod, akkor nagyon nehéz érvényesülni. Ha van, még akkor sem biztos, hogy sikerül a szakmádban elhelyezkedni. Ha bárki úgy gondolja, hogy hasonló kalandra adja a fejét mint mi, muszáj tisztáznia magában, meddig hajlandó elmenni, hogy pénzt keressen.

Itt, nem mi vagyunk otthon, de szerencsére eddig nem nagyon tapasztaltam, hogy ezt különösebben éreztették volna velem. 

A múlt héten olvastam egy cikket az indexen egy lányról, aki otthonról indulva jutott el a világ egyik legjobb játékgyártójához (Call of Duty). Ajánlott mindenkinek. Nagyon inspiráló, illetve a végén van egy nagyon fontos mondat, amit mindenkinek érdemes megfontolnia, ha neki indul a világnak!

Jó olvasgatást mindenkinek!

Gergő menni kicsi Kina :D

Mások véleményei Sydneyről

A héten több emberrel is beszélgettem, hogy nekik milyen az életük Sydneyben. Elég vegyes nyilatkozatok születtek.

Én csupán hat hete vagyok itt, ezért igyekszem mindenkit meghallgatni kinek milyen pozitiv, illetve negativ élményei voltak. Ezzel kapcsolatban beszélgettem a főnökömmel, aki hét éve települt ki Macedóniából és nagyon jól beszél angolul, hogy neki mi a véleménye. Ő két gondolatot osztott meg velem:

1) ahhoz, hogy itt sikeres legyél három dolog kell:

- tudj angolul kommunikálni (és ezalatt nem a kézzel-lábbal történő jelbeszédet értem),

- érts a számitógépekhez,

- legyen jogositványod.

2) mielőtt úgy döntenék, hogy végleg hazaköltözök fontoljam meg, hogy innen bármikor el lehet utazni Magyarországra, viszont ha egyszer elmentél, akkor nem  biztos, hogy újra beengednek.

Igyekszem ezeket észben tartani :)

Egy kis keveredés

A múlt héten elértem arra a pontra, hogy Timinek mondani akartam valamit, elkezdtem neki magyarázni, majd egy pár perc múlva leesett, hogy angolul dumálok :D

Most már egyre többször akarom magam angolul kifejezni, de nem tudom a szót és ilyenkor váltok magyarra, ezért a héten új tanulási módott vezettem be.

Az összes filmet és sorozatot angolul nézem angol felirattal és ha van egy szó, ami tetszik leirom, majd szótárazok.

Pénteki ünneplés

A hét egyébként feletébb eseménytelenül telt. Ébredés 5:00-kor, reggeli készités, indulás a vonat megállóba. Vonattal 6:14-re Lidcomba érek, onnan busszal tovább Auburn-be, majd 7 percnyi gyaloglás után érkezés a munkahelyre. 12:00-kor indulás haza, kicsi kaja, kicsi pihi, majd indulás a suliba, ami 16:00-tól 20:15-ig tart. 21:00-re haza érek. Kaja, fürdés, pihi.

Ezt az egy hangúságot szoktuk Ádámmal megtörni péntekenként egy kis kocsma túrával! Az alábbi útvonalon haladtunk némi kitérővel, mikor eltévedtünk a buli végén. Meg esik néha :D

 

Nagyobb térképre váltás

Volt okunk, illetve nekem az ünneplésre, ugyanis a főnököm péntek reggel behivott (megjegyzem, ilyenkor nem nagyon van még felfogó képességem :D ) és közölte, hogy mivel a srác, akit küldeni szeretett volna nem ér rá, igy én megyek helyette Kinába!

Annyira ledöbbentett ez a hir, hogy este nyolc körül kezdtem fel fogni a történteket! Ha minden jól megy, akkor egy-két héten belül utazok. Remélem minden jól alakul a vizummal is.

Nem tartom magam munka mániásnak, de az indiaiak 1000x túl tesznek rajtam. Pénteken azt a munkát, amit otthon ketten, nem kapkodva, elvégzünk kb. 2 óra alatt, azt itt hárman csináltuk 5 ÓRÁN keresztül!!!

Félelmetes :D

Hasonló munka tempót mindenkinek :D

Húsvét és okok, amikért jó suliba járni

Suli

Jelenlegi csoportomban sokféle nemzet képviselteti magát:

- kolombiaiak,

- ecuadoriak,

- mongolok,

- indonézek,

- koreaiak,

- kinaiak,

- olaszok.

A heti témánk a házasság után kinek, hogyan változik, változhat vagy nem változik a neve, illetve ki után kapja a születendő gyermek a családnevét. A dél-amerikai szokás szerint házasság után a nő megtartja a teljes nevét, ami után teszik a férj első családnevét. Születéskor is mindenkinek két család neve van. A gyermek első családneve az apa első családneve, mig második az anya első családneve. Ehhez jön még hozzá, hogy általában két keresztnevet kap mindenki. Ezek után már értem, hogy miért olyan hosszú a szappanoperák szereplőinek a neve :)

Koreában házasság után a nő megtartja a teljes nevét, a gyerek pedig, hozzánk hasonlóan az apja családnevét örökli.

Az egyik hétközi beszélgetésnél Eduardo megkérdezte Sue-t, hogy a lányok Koreában tényleg fel szokták-e vágatni a szemhéjukat (eye surgery). Mire Kwangi (Kvandzsi), koreai srác, elkezdett röhögni, hogy az nem sebészeti (surgery) beavatkozás. Mi értetlenül néztünk rá, mire Sue elmondta, hogy ha valaki megcsináltatja a mellét vagy az orrát az sebészeti (surgery) beavatkozás. Az, hogy elmegy kozmetikushoz, vagy fodrászhoz az pont olyan minden napos tevékenység, mint az, hogy felvágatja valaki a szemét. Ez egy kicsit morbid! 

Az egyik kezdő csoportba jár egy ilyen szemű lány, akinek ettől a szemfelvágástól teljesen irreális, babaszerű arca lett, ami nekem inkább ijesztő, mint kellemes.

Anglia vagy sem???

Ausztrália a Nemzetközösséghez tartozik, uralkodójuk az angol királynő, használatos mértékegységek: méter, illetve gramm. Mi van???

Majdnem négy hét telt el mire ez feltűnt, aminek én, mint európai ember kifejezetten örülök, de jól mutatja miféle keveredés van itt :D

Természetesen, azért van itt jó néhány angol szokás is itt, pl.: a baloldalon közlekednek. Legalábbis az autók, az emberek összevissza, attól függően ki, honnan jött. Ezen a héten, már önkéntelenül is jobbra néztem először, igy végre nem szédülök el mikor át akarok kelni az úton!

Munka

A héten elkezdtem dolgozni. Reggel ötkor kelek, hogy beérjek 6:30-ra dolgozni. Megegyezés szerint naponta öt órát dolgozom, igy a péntekem szabad.

Itt pénteken már elkezdődött a húsvét, ezért csütörtökön délben mindenkit elengedett a főnök, de mondta, hogy mindenki úgy irja be magát mintha nyolc órát lett volna benn :D

A tulajdonos, ügyvezető egy indiai fickó, ennek megfelelően a munkavállalók többsége is indiai, de vannak koreaiak, pakisztániak (ennyit a két ország ellenségeskedéséről), két ausztrál és jómagam. A multikultúrális közösség már meg van, csak az angollal van némi gond :)

Csütörtöki túra és a következményei

A szabad péntekre való tekintettel Ádámmal és Timivel bementünk a városközpontba szórakozni egy kicsit. Először a Sweeney's-ben beszélgettünk és söröztünk, majd Timi elindult haza, mi pedig átmentünk a Három Majomba. Neki álltunk whiskeyzni (ezt nem kellett volna) és jó fejkedni a pultos lányokkal. Aranyosak voltak, de látszott rajtuk, hogy a halálba kivánnak már minden hülye, részeg embert!

Zárás után kezdett minden nagyon elromlani. A Mekitől a Town Hall-i buszmegállóig több helyen is sikerült megjelölnöm a várost :S

Utána, valahogy felkeveredtem egy vonatra, amiről már nem tudom, hogyan sikerült leszállnom Burwood után három megállóval, ahol még elidőztem (talán aludtam) egy ideig, majd végre jött egy megfelelő vonat és hazaértem reggel 7:30-kor.

Nem ez volt életem legbüszkébb tette, de azt mondják jobb előbb mint később :D

Húsvéti örömködés

Tegnap kimentünk a Darling Harbourba Timivel, ahol rengeteg ember volt, program, program hátán, mint egy hatalmas majális. 

Utcai táncosok, mutatványosok, cirkuszi sátor, majd megláttunk egy Hard Rock Cafét és úgy döntöttünk, hogy benézünk egy kicsit, mert egyikőnk sem volt még benn. Hihetetleln milyen relikviákat láthat itt az ember, arról nem is beszélve, hogy eközben Sick of it all vagy Beatles megy a TV-ben. Ha tehetitek mindenképp látogassatok el egy ilyen kávézóba!

Estére csináltam rántott húst krumpli pürével a húsvétra való tekintettel. 

Kellemese húsvéti ünnepeket mindenkinek!!!