Az őskáosz és, ami vele jár

A zangol

Zsong a fejem. 

Múlt héten újra a szokásos teszt következett, melyet kiváncsian vártam. Vajon mennyit fejlődtem! Abban biztos voltam, hogy többet tudok csak a mennyiség volt a kérdés.

Sajnos, már a szóbeli után kiderült a mennyiség a minőség rovására ment. Csak egy hatost kaptam, ami jelentős visszalépés a heteshez képest. Hosszan beszélgettem a tanárommal erről. Ő is azt mondta, hogy ennél többet várt tőlem, mert tudja, hogy tudom a szavakat, ugyanis az órai munkám kiemelkedő. Eléggé elkenődtem. Egész este azon agyaltam mi lehet a gond.

Amikor kijöttem Ausztráliába volt egy nagyon alapszintű nyelvtani tudásom (egyszerű jelen, egyszerű múlt) és egy pár száz szavas szókészletem. Mostanra újra köszönő viszonyba kerültem a passive tense-szel, és a mindenféle perfect-tel. A szókincsem is elkezdett kibővülni, kiegészülve különböző helyi szleng mondatokkal.
Azért, hogy elkezdjenek berögződni az új dolgok nagyon figyelnem kell rájuk mindegyes beszélgetésnél. Ennek következtében a beszédem monotonná, szakadozottá vált, valamint az idők keveredése is jobban előtérbe került. Röviden, beállt az ŐSKÁOSZ!

Pfff!

Lehet, hogy itt lenne az ideje némi szabadságot kivennem, hogy kicsit kitisztuljon a fejem :(

Manly

Pénteken Ádám szabadnapos volt, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Manly-i partot. Mellesleg nekem is jól jött a kirándulás, hogy kicsit oldódjon a csalódottságom.

Nagyobb térképre váltás

A tengerpart látványánál csak egy gyönyörűbb volt, mégpedig mikor megláttam Sydney-t és a Harbour Bridge-et a lenyugvó nap fényeiben. A lélegzetem is elállt. Remélem, hogy a képek és a videó vissza tudnak adni nektek valamit ebből az érzésből :)

Ki birja velünk?

Rövid időn belül háromszor kellett feltennem magamnak ezt a kérdést. A legutóbbi bejelentkezésben elmeséltem, hogyan alakult az est vége, mikor a megmaradt négyből ketten, Frankkel, magyarok voltunk.
Múlt héten elbúcsúztunk az egyik tanárunktól szerdán. Szerencsére csütörtökön ANZAC Day volt, ami gyakorlatilag tisztelgés az elesett és szolgáló ausztrál és új-zélandi fegyveres erők katonái előtt. Visszatérve a búcsúztatásra. Hozzávetőleg 14-16-an mentünk le a közeli Maloney's Pub-ba délután hat magasságában. Rendkivül jót beszélgettünk, igazi közösségépitő kiruccanás lett. Záporoztak a

sörök kancsós kiadásban, valamint lassan megjöttek az estére beharangozott zenészek is. Igy érkeztünk el a fél tizenegyhez, amikor már csak négyen maradtunk. Éva, Edina, Frank és én. Nem véletlen, ha nagyon magyarosnak tűnnek a nevek. Ez van, megint kidőlt mindenki.

Pénteken megint nyakunkba vettük a várost Ádámmal a Manly-i kirándulás után. Az első állomásunk a Darling Harbourban levő Hard Rock Café volt, ugyanis Timi a hely egyik hostja lett. Hurráááá!!!!

Amellette, hogy jó kis rock zene szólt a helyen, lenyűgöző volt a kilátás az esti kikötőre és a környékre.

Timi megsúgta, hogy akciós a whiskey, ezért több se kellett nekünk, az első sört már nem követte második. Viszont a Jack, Johnnie párosból bevertünk vagy három duplát. Innen átmentünk a Star Bar-ba, hogy találkozzunk az ir lakótársainkkal. A találkozás örömére meghivtak minket egy körre. Kicsit lassabban haladtam még az elsővel, mikor mondták, hogy álljunk tovább. Nem volt mit tenni, ha már kikérték csak nem hagyom ott a másik poharat. Megittam egy húzásra. Az irek elképdve álltak és csak annyit mondtak: That was impressive! Hű, kivivtam az elismerésük :)
Elindultunk a már-már törzshelyünknek számitó Sweeney's-be, ahol egy igen jót beszélgettünk, majd következett a szokásos kérdés: Scruffy's Murphy?

Gyerünk, nézzük meg, hátha most beengednek - érkezett a válasz. Szerencsénk volt, bár kivételesen az egyik ir srác mondta teljes meggyőződéssel magáról, hogy ő bizony magyar, azért hogy beengedjék! :D
Benn a szokásos jó zene szólt, néha énekeltünk, néha táncoltunk, de minden alkalommal whiskey-vel a kezünkben, majd négy körül megindultunk hazafelé Liammel egy-egy falafel kiséretében.

Ők legalább tartották valamennyire velünk a lépést, de van még mit fejlődniük! :D

Vacsi

Szombaton elmentem vacsizni a magyar étterembe, bár ezúttal elkisért négy helyes lány is. Az egyik koreai osztálytársam a szerdai beszélgetés közben megemlitette, hogy sohasem volt még európai étteremben és nem evett még ilyen ételt. Erre megkérdeztem mennyire tetszene neki a magyar. Rögtön mondta is, hogy gyerünk szombaton vacsizni és ha lehet jönnének a barátnői is, mert ők is szivesen ennének mást a náluk szokásos fogásokon kivül.
Elsőre tengeri kaját akartak enni, de erről sikerült őket lebeszélnem, miután közöltem, hogy sehol sem határos velünk tenger vagy óceán :)
Minden fogást el kellett magyaráznom, hogy hogyan készitjük és milyen fűszereket használunk hozzájuk.

Fogások:
- előétel: lángos tejföllel, fokhagymával (nagyon izlett nekik, főleg fokhagymásan)
- Mae (japán): csirke paprikás nokedlivel,
- Clare (koreai) és Sun (koreai): párolt bélszin, torma mártással és kenyérgombóccal,
- Nari (koreai): bécsi szelet tepsis krumplival,
- Gergő (magyar): cigány pecsenye tepsis krumplival és párolt lila káposztával,
- ital: Dreher sör.

Mikor megjött az összes főfogás elkezdtünk osztozkodni, hogy mindenki mindenből ehessen. Az est első helyét a csirke paprikás kapta.

Mikor meglátták a nokedlit az volt az első kérdésük: - Mi ez, popcorn? :D

Nagyon jó este volt, hiszen négy ázsia lánnyal sikerült jobban megismertetni a magyar kultúrát és a popcorn kinézetű tésztát. A végén kaptam egy visszahivást, ezért ha mindenkinek úgy alakul a szombatja, akkor irány egy koreai étterem. Érdekes lesz :)

Valaki megharapott

Ezen is át kellett esni. Valami megcsipett az egyik éjjel.
Lassan múlik és még fáj is! Pfff!