Egy kis csönd

A hét elég eseménytelenül telt az alvás-kaja-suli háromszögben. 

Bár úgy volt, hogy csütörtökön újabb meghallgatásra megyek, de sajnos nem tudtak fogadni egyéb elfoglaltságok miatt, ami egy kis értetlenséget szült a fejemben.

Szerencsére az osztályomba járókat egyre jobban megismerem, bár a koreaik, hogy is nevezzem, "értem" = ahaaaa-ja még mindig megmosolyogtat.

Szombaton kimentünk az IKEA-ba (itt: Ájkiá-nak ejtik) és egy istenjó hot-dogot ettünk. Ennek örömére bevásároltam virsliből két tucatot.

Az együttélés szabályai

Igazán örülök neki, hogy eddigi élet, majdnem egy harmadát kollégiumban töltöttem. Az ott szerzett tapasztalatokat kiválóan tudtam itt hasznositani :D

Pár gyakorlati tanács:

- mielőtt bármit evéshez használnál (lábas, tányér, evőeszköz) mosdd el még egyszer,

- vegyél egy új fakanalat,

- ha éles kést szeretnél használni, vegyél egy olyat, amelyik a leginkább kézre áll neked,

- mosdd ki az ágyneműt olyan mosószerrel, amire valószinűleg nem vagy allergiás, mielőtt először belefekszel,

- mindig papucsban közlekedj,

- a WC ülőkét ajánlott letörölni használat előtt,

- egy pohár fröccs este sokkal elviselhetőbbé tudja tenni a hangos szomszédokat!

Furcsaságok

Erre felé az emberek, ha sokat vásárolnak, akkor egyszerűen haza tolják a bevásárlókocsikat, amiket utána a házak előtt hagynak. Este jön egy utánfutós autó, amire felpakolják őket és visszaviszik jogos gazdáiknak. Felettébb praktikus.

Sem este, sem napközben nem zárjuk a bejárati ajtót, pedig csak kétutcányira lakunk Burwood főutcájától. Hihetetlen ez a közbiztonság!

Miért nem hiányzik egyelőre Magyarország?

Jó szórakozást.

Miniszterelnök Úr! avagy ha írásban nem megy majd "élőszóban".

Kezdődik! Apu, kezdődik!

Az első bejegyzések :)

Igyekszem megörökiteni minden érdekes pillanatot, ami itt esik meg velem, velünk.

Ma végre rendet tettem az angol önéletrajzomban és elküldtem három helyre is. Meglátjuk, hogy visszaszólnak-e.

Megfőztem az első bolognai szószomat idekinn. Az egyik olasz lakótársam, kissé megmosolygott mikor mondtam neki, hogy mit akarok főzni. Erre mondtam neki, hogy akkor várom a véleményét. Valószinűleg izlett neki, mert nem csak megkóstolta, hanem bevert belőle egy nagy tányérral és egy órával később újra elmondta, hogy jó volt :D 

El kell még mondanom, hogy nem tartalmazott semmilyen előgyártott szószt vagy port. Igy először csináltam életemben!

Eleinte nem igazán érintett meg az ausztrál valóság. Most, hogy már túl vagyok néhány napon kezdem magam egyre otthonosabban érezni itt. Ma este az egyik lakótársam egy magyar fejjel hihetetlen története mesélt el, egyébként ő is magyar: ment ay utcán pénzt levenni, mikor előtte két srác kikapta a telefont az előttük haladó lány kezéből. Elkezdtek futni az utca két oldalán utánuk az egész utca. Az egyiket a boltjából kilépő hentes tette helyre, még a másik egy lány biciklijének futott neki. Természetesen a lány lökte elé, hogy megállitsa. Mire jött vissza a pénzfelvételből (kb. 10 perc) addigra kinn voltak a rendőrök, akik lefényképezték az ellopott telefont, majd visszaadták azt a tulajdonosnak és elvitték a két srácot. Egy harmadik rendőr maradt, aki felvette a szemtanúk adatait.

Remélem egyszer mi is eljutunk idáig, hogy ha valakivel hasonló történik, akkor nem közönyösen tekintünk magunk elé, hanem segitünk a bajba jutott embernek.

Egy kicsit a tegnapról. Átmentem tesómék házába, ahol kirántott húst ettünk rizzsel és TEJFÖLÖS ubi salival. Fenomenális volt. Szerencsére a kivándorló magyarok miatt jelen van itt a tejföl, sőt már láttam kalocsai paprikát is, úgyhogy minden esély meg van arra, hogy egy isteni pörköltet főzzek hamarosan :D (nem mellékesen nagyon finom az itteni rosé)