Melbourne

Az hagyján, hogy Magyarországhoz képest folyamatosan fejjel lefelé vagyunk, télen nyár van, nyáron tél, de még a május elsejét is októberben tartják :D

Labour day-i kirándulás

Ez, szabad fordításban, a munkavállalók ünnepe. Sydneyben mindenki várta a Nemzetközi Flotta Találkozót (Fleet Review), mi pedig örülve a hosszú hétvégének kiruccantunk Melbournbe. Tudjátok ez igen érdekes, mert Melbourne nem itt van (cirka 900km), ugyanakkor végig olyan érzésem volt, mint mikor Pestre mentünk. Ezen érzés okán jó ideig töprengtem (a kb. 10 órányi útidő alatt legalább elfoglaltam magam).

Azt hiszem, akkor járok a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom, mivel ez a szomszédos nagyváros. Ugyanis a két város között pár kisebb falu van, meg farm, rengeteg birka, meg tehén és ennyi :)

Szóval tényleg olyan volt mintha Pestre mennénk.

Pozitív élmények útközben:

- mikor kis gyerek voltam, mindig bámultam a csillagokat a Trabant ablakán keresztül, ahogy este mentünk hazafelé. Bár a Kis és a Nagy Göncölszekérnél több csillagképet sosem sikerült felismernem, az univerzum végtelen tengerével nem sikerült betelnem.

Ahogy a kocsiban zötykölődtünk Melbourne felé már öt vagy hat órája majdnem teljes csendben, mivel a rádiónk addigra már régen csak zaj volt, lassan besötétedett és egyszerre ott volt az égbolt. Telis-tele csillagokkal, melyek elképesztő fénnyel ragyogtak és szó szerint a földig értek! Rengeteg volt belőlük. Ha az otthonira azt mondtam, hogy tenger akkor ez itt az óceán volt! Ugyanaz az ismerős érzés kerített hatalmába, mint sok-sok évvel és ezer kilométerrel ezelőtt. Fel akartam mászni oda, hogy egyet megfoghassak, és az övemre csatolhassam! (Halkan bevallva mintha újra otthon lettem volna)

- nem ütöttünk el sem kengurut, sem koalát!

Hihetetlen élmények:

- naplementekor megálltunk egy Mekinél, hogy vegyünk valamit vacsira. Az úton alig láttunk autót, ezért úgy voltunk vele, biztos alig lesznek benn emberek. Eeeeee....! Tévedés! Parkoló tele, McDrive tele, étterem tele. Húsz percet kellett sorban állnunk egy olyan étteremben, ami a semmi közepén volt! Eddig is tudtam, hogy az ausztrálok imádják a gyors kaját, de ezen hihetetlenül megdöbbentem. Egész családok voltak ott az elhízott nagyitól az elhízott 6 évesig. Visszafelé délidőben ugyanez volt...

Negatív élmények:

- az most nem jut eszembe. Majd megkérdezem Ádámot :D

Melbourne

Szombat hajnali egykor megérkeztünk a szállodába. A recepciós hölgy, míg elkészítette a kulcs-kártyáinkat, addig elmondta mit-hol találunk, valamint hány órától van reggeli. Illedelmesen megköszöntük, majd elindultunk a szobánk felé.

Végre ott voltunk az ajtó előtt. Ádám betette a kártyát, majd megnyitotta… volna az ajtót, de az nem engedett. Megpróbáltuk az enyémet. Semmi. Megpróbáltuk a másik irányból! Semmi, de hát mi okosak vagyunk! Kezdtük elölről, de most lassan. Illetve csak kezdtük volna ugyanis kinyílt az ajtó és egy nagyobb forma, enyhén álmos szemű és hiányos öltözetű fickó tudakolta, hogy mi a fenét csinálunk a szobája ajtajával!

Megmutattuk neki, hogy ide vagyunk beosztva, mire ő is megmutatta a papírját, hogy ez pedig az ő szobája. Bocsánatot kértünk és elindultunk vissza a start pontra. A recepciós kedvesen mosolygott, bocsánatot kért és kijavította a szobaszámunkat 6023-ra a 6032-ről.

Szobába fel, kártya be, csomag le. A hely elfogadható, gyors zuhany és alvás.

Szombat

Mivel az utazás elég sokat kivett belőlünk, ezért csak reggel 10-kor keltünk. Gyors zuhi és irány a legközelebbi part. Első csalódás: nincs tengerpart, illetve van, de nem olyan igazi, mert a város egy öböl körül fekszik, vagyis nincsenek hullámok. Ha rendes partot akartunk volna látni, akkor még 100km-t kellett volna utaznunk. Szóval kerestünk egy hangulatos éttermet és inkább alaposan bereggeliztünk.

Dél körül leraktuk a kocsit és vonattal bementünk a központba. A tömegközlekedés itt is elég jó, bár a vonatokat itt közel sem használják annyian, mint Sydneyben. Ennek az lehet az oka, hogy villamossal szinte mindenhová el lehet jutni. Két dolog ezekkel kapcsolatban: legtöbbször csak egy kocsi jött, valamint a bécsi illetőségű kocsik többségét kb. az 1900-as évek közepén gyárthatták.

A belváros kisebb, mint Sydneyé, pedig az se nagy. Az útba eső pubokat és bárokat igyekeztünk legalább egy sör erejéig meglátogatni :) Aminek az lett az eredménye, hogy este nyolckor már azt hittem, hogy éjfél van! Mielőtt teljesen szétestünk volna, még felmentünk a Skydeck-be. Ez a 88. emeleten található, alig 230m a föld felett. Innen megnéztük a várost napfényben, naplementében, valamint este. Elképesztő látvány volt, ezért mindenképp megérte eljönni ide.

Az esti életről inkább nem beszélnék, mert nem nagyon találtuk a nyomát (második csalódás). Végül egy rooftop bárban kötöttünk ki, ami a hetediken volt. A lift csak a harmadik és az ötödik között közlekedett. Néha… A kilátás gyönyörű volt, a sör hideg, a dj egy katasztrófa. Dumáltunk még egy kicsit, megittuk a sörünket és irány haza a vonattal. 

Természetesen, megint bealudtam. Szerencsére Ádám addigra felébredt, így jó helyen szálltunk le :)

Még egy történet. A sok sör miatt elég gyakran kellett megállnunk. Az egyik ilyen alkalmával egy közeli plázaba mentem be, ahol a következő beszélgetés zajlott le:

- Apu, kérdezhetek valamit?

- Igen – enyhén elfúló hanggal válaszolva az ajtó túlfeléről.

- Mikor végzel?

- Hamarosan. Menj, keresd meg anyádat! – Gyerek el, majd egy perc múlva visszatérve: - Apu!

- Igen!

- Kérhetek egy szívességet?

- Kérhetsz.

- Sietnél? – Ekkor már válasz se érkezett, csak egy beletörődő sóhaj.

Én igyekeztem a saját dolgomra koncentrálni, bár azért egy halk röhögést elengedtem :)

Vasárnap

Vasárnap elég rossz idő volt, de erre még sikerült rátennie egy lapáttal a városnak. Van egy éjjel-nappali hálózat a 7/11. Az milyen, amikor ez is zárva van!? Körülbelül itt adtuk fel. Elindultunk vissza a szállásra. Szerencsére a hotelben elég jó hamburgert adtak, ráadásul este volt az NRL nagydöntője, amit néhány lelkes szurkolóval néztem végig.

Hétfő

Irány haza.

Összességében Melbourne eléggé nagy csalódás volt. Van pár látványosság, a James Squire házi sörök nagyon jók, de az jól látszik, hogy sok mindenben próbálják Sydneyhez hasonlóvá tenni (pl.: itt King Street – ott Kings Cross a vigalmi negyed). Sajnos, ez nem nagyon sikerül, sikerült. Ha valaki szereti az európai időjárást (tavasz-nyár- ősz-tél), akkor annak ajánlom. Minden rossz élmény ellenére egyszer még vissza szeretnék térni, de olyan embernek a társaságában, aki jól ismeri a várost.

Elég lassan készült el az a bejegyzés. Remélem, megérte várni. Jövő hétvégén megint útra kelünk, bár ezúttal elhagyjuk a kontinenst egy hét erejéig. A többi legyen meglepi :)